Nagy, GáborBitskey, IstvánGörömbei, András2011-01-102011-01-102001963 472 529 51217-0380http://hdl.handle.net/2437/101435Baka István Szekszárdon született 1948-ban. Egyetemi éveitől kezdve Szegeden élt, egészen 1995-ben bekövetkezett haláláig. Szülővárosában, Szekszárdon temették el. Bár az irodalmi élet központjától távol, előbb Szekszárdon, a szülői házban, majd Szegeden, a Victor Hugó utcai Kincskereső-szerkesztőségben szinte szerzetesi magányban alkotott, barátai és nem egy irodalomkritikus számára már első művei születése után nyilvánvalóvá vált, hogy egy különleges tehetségű költő művészete van kibontakozóban. Válogatott és új verseinek gyűjteménye, az Égtájak célkeresztjén, majd a Farkasok órája megjelenése után neve szélesebb körben is ismertté vált. Verseivel hamarosan az ország minden jelentősebb folyóiratában találkozhatott az olvasó, a kilencvenes évek első felében pedig már külön rangot jelentett az irodalmi lapoknak, ha Baka-verset publikálhattak. Úgy tűnt, költészete hidat verhet az irodalmi táborok közé... Fájdalmasan korai halálával ez a remény szertefoszlott, és életműve is más megvilágítást kapott: versei mellett kiváló műfordításaira, prózai írásaira, esszéire és tárcáira is felfigyelt a kritika. A halála után megjelent Tájkép fohásszal című verseskötete a magyar irodalom egyik legegységesebb, kiemelkedő költői életművének foglalata. Nagy Gábor (Körmend, 1972) monográfiájában arra vállalkozott, hogy a teljes költői életmű bemutatásával és elemzésével közelebb hozza az olvasóhoz Baka Istvánt, a költőt és embert, akit versei a magyar irodalom halhatatlanjai közé emeltek.Előszó, 9-10. Bevezetés, 11-18. „A líra szeleme": a metafora versteremtő ereje, 19. Egységes metaforarendszer, 19-38. A metaforával párhuzamos versszervező elemek, 39-64. Metafora vagy allegória?, Tájkép fohásszal, 65-70. „Négy égtáj célkeresztjén", Baka István nemzeti és egyetemes apokaliptikája, 71. Az apokaliptikus költészetről, 71-74. Metaforika és apokaliptikus látásmód, 75-80. Apokaliptikus látomások a korai versekben, 81-102. Farkasok órája: az apokalipszis kiteljesedése, 103-116. Apokaliptikus látomások Baka kései költészetéből, 117-124. „Sebéből vérzik el az ország", Két kísérlet, Hosszúversek, 125. A hosszúversről, 125-127. Háborús téli éjszaka, 128-137. Döbling, 138-146. „Hamlet koponyáját a tenyeremen tartva", Szerepversek: a drámai monológtól a világteremtésig, 147. Az alkalmi szerepektől a szerepvers-ciklusig, 147-154. A világteremtés mítosza, 155-168. Szöveghagyomány és költői hagyaték, Sztyepan Pehotnij testamentuma, 169-190. Búcsú barátaimtól, 191-194. „Lecsöppen maradék időm", Hagyaték és búcsú, 195. Két kötetkompozíció: aranymetszés és mise-parafrázis, 195-208. Hármasoltár: szerelem, alkotás és istenkeresés a kései versekben, 209-252. Utolsó és hátrahagyott versek, 253-280. Utószó, 281-288. Jelmagyarázat a jegyzetekben használt rövidítésekhez, 289-291. Baka István verseskötetei, 292-292. Egyéb versidézetek lelőhelymutatója, 293-294. Válogatott bibliográfia Baka István költészetéről, 295-300. Versmutató, 301-305.huirodalomtörténetBaka IstvánBook305 p.