2008-12-162008-12-169638647374http://hdl.handle.net/2437/67211"A kis szabólegény az asztalkájánál ült, szorgosan öltögetett és időnként nagyot harapott illatos, érett almájába. Az alma édes illata odacsalogatta a közelben lévő legyeket, melyek egyre közelebb és közelebb merészkedtek, majd végül leszálltak az almára. 'Nem vagytok szívesen látott vendégek! - kiáltotta dühösen a szabólegény. - Mindjárt ellátom a bajotokat!' Azzal felemelt egy kendőt, és az almára sújtott vele. Ahogy felemelte a kendőt, hét légy feküdt alatta holtan. 'Na nézd csak - gondolta büszkén a szabólegény -, micsoda bátor fickó is vagyok én voltaképpen! Ezt bizony nem rejtem véka alá!' "http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibFSZ1063680bibFSZ1063680