Nagy V., EndreFrendl, István2023-04-172023-04-172023https://hdl.handle.net/2437/349753Baleseti agysérülés esetén primer és szekunder agykárosodás alakul ki. A primer agysérülés a sérüléskor közvetlenül kialakuló elsődleges mechanikai roncsolódás, míg a szekunder agysérülés egy többdimenziós biokémiai kaszkád, mely a kiváltó trauma után jön létre. A TBIt szenvedett betegek többségének enyhe agysérülése (GCS 13-15) van, sokszor képalkotó diagnosztikai eszközökkel nem kimutatható, látszólag morfológiai eltérés nélkül. Azonban a mTBI-nek is lehetnek maradandó szövődményei; ilyen a késői agyalapi mirigy diszfunkció. Az általunk vizsgált mTBI betegcsoportban az utánkövetési periódusban 16%-ban újonnan diagnosztizált késői agyalapi mirigy diszfunkciót állapítottunk meg. Vizsgálatunk az agyalapi mirigy hormonszinteknek, az endokrin célmirigyek hormontermelésének és a kor- és nemspecifikus IGF-1 szinteknek a mérésén alapult. Eredményeink megegyeznek a korábbi beszámolókkal, melyek szerint mTBI után is gyakran alakulhat ki késői hypophysis működési zavar. Bár az agyalapi mirigy viszonylag védett helyen található a koponyaalapon a töröknyereg csontos üregében, mégis complex vérellátása, mely a hypophysis nyélen keresztül éri el, sérülékennyé teszi. Feltételeztük, hogy a hypophysis speciális portalis vérkeringése érzékeny a véralvadás és a fibrinolysis egyensúlyában a trauma hatására bekövetkező változásokra. Vizsgálatunkban számos véralvadási paramétert mértünk a TBI elszenvedésekor, mint lehetséges biomarkereket a késői agyalapi mirigy működési zavar előrejelzésére. Azt találtuk, hogy az mTBI után közvetlenül mért alacsonyabb plazma PAI-1 szint 80%-os szenzitivitással és 67%-os specificitással előre jelezte a késői agyalapi mirigy működési zavar kialakulását, míg a többi haemostasis paramétereknek nem volt ilyen prognosztikus értéke. Az astrocytákból származó S100B fehérje szinteket is mértük, hogy annak esetleges prognosztikus szerepét a mTBI után kialakuló hypophysis diszfunkcióban vizsgáljuk. Agysérülés után az astrocytákból felszabaduló, és a sérült vér - agy gáton átjutó S100B koncentráció növekszik, ami a TBI súlyosságának az előrejelzésére és monitorizálására alkalmas eszköz. Vizsgálatainkban a mTBI-t szenvedett betegek S100B szintje nem korrelált az agysérülés súlyosságával vagy a CDT által jelzett krónikus alkoholfogyasztással. Az agyalapi mirigy diszfunkciót szenvedett és nem szenvedett betegcsoportok S100B protein szintjei nem különböztek. Az akut alkohol intoxikáció gyakori TBI esetén. Az általunk vizsgált mTBI betegcsoportban a sérültek 36 %-ának a szérumában a felvételkor mérhető szintű alkohol volt. A CDT a krónikus alkohol fogyasztás legspecifikusabb laboratóriumi markere, ezért a sérülés előtti rendszeres alkohol fogyasztás kimutatására a szérum CDT szintet mértük. Kimutattuk, hogy a krónikus alkohol fogyasztásnak, mely magasabb CDT szintet eredményez, protektív hatása van a mTBI után kialakuló endokrin eltérések kialakulásával szemben. A mTBI előtt 2 - 4 hétben absztinens betegek jobban ki vannak téve a késői agyalapi mirigy működési zavar kialakulásának. A rendszeres alkoholfogyasztás mértéke ezt az összefüggést nem befolyásolta. A fejsérülés súlyosságában a magas és alacsony CDT szinttel rendelkező betegeknél nem volt különbség. Következtetéseink megerősítéséhez nagyobb számú betegcsoportokon további vizsgálatokat tartunk szükségesek, és bízunk benne, hogy eredményeinket más, független munkacsoportok is megerősítik.Traumatic brain injury leads to both primary and secondary brain damage. The primary brain injury is the primary mechanical damage that occurs immediately after the injury, while the secondary brain injury is a multidimensional biochemical cascade that is initiated by the triggering trauma. The majority of TBI patients have mild traumatic brain injury (GCS 13- 15), apparently without morphological abnormalities by conventional imaging diagnostic tools. However, mTBI can also have permanent complications, including late-onset pituitary dysfunction. In the mTBI patient group we examined, we found newly diagnosed late pituitary gland dysfunction in 16% during the follow-up period. Our studies were based on the measurement of pituitary hormone levels, endocrine target gland hormone production and age-specific IGF-1 levels. Our results agree with previous reports, according to which late pituitary dysfunction can develop in a marked number of patients even after mTBI. Although the pituitary gland is located in a relatively protected place at the base of the skull in the bony cavity of the sella turcica, its complex blood supply, which reaches it through the pituitary stalk, makes it vulnerable. We hypothesize that the special portal blood circulation of the pituitary gland is sensitive to changes in the balance of blood coagulation and fibrinolysis due to trauma. We studied several coagulation parameters in TBI patients as potential biomarkers to predict late pituitary dysfunction. We found that a lower plasma PAI-1 level measured immediately after mTBI predicted the development of late pituitary dysfunction with 80% sensitivity and 67% specificity, while the other haemostasis parameters tested had no such prognostic value. S100B protein levels from astrocytes were also measured to investigate its possible prognostic role in pituitary dysfunction after mTBI. After brain injury, the concentration of S100B released from astrocytes and passing through the damaged blood-brain barrier increases, which is a suitable tool for predicting and monitoring the severity of TBI. In our studies, S100B levels in patients with mTBI did not correlate with brain injury severity or chronic alcohol consumption as indicated by the CDT. The S100B protein levels of the patient groups with and without pituitary gland dysfunction did not differ. Acute alcohol intoxication is common in TBI. In the mTBI patient group we examined, 36% of the injured had a measurable level of alcohol in their serum at the time of admission. As CDT is the most specific known laboratory marker of chronic alcohol consumption, we have measured the serum CDT level to detect long-term alcohol consumption before the injury. We have shown that chronic alcohol consumption, which results in higher CDT levels, has a protective effect against the development of endocrine abnormalities after mTBI. Patients who are abstinent in the 2-4 weeks before mTBI are more susceptible to the development of late pituitary gland dysfunction. The level of regular alcohol consumption did not influence this relationship. There was no difference in traumatic brain injury severity between patients with high and low CDT levels. In order to confirm our findings, further investigations are required on a larger number of patients by independent researchers.83hubaleseti agysérüléstraumatic brain injurykésői agyalapi mirigy működési zavar1-es típusú plazminogén aktivátor inhibitortúlzott alkohol fogyasztásszénhidrát szegény transzferrinbiomarkerrizikófaktorlate pituitary dysfunctionplasminogen activator inhibitor type 1excessive alcohol consumptioncarbohydrate deficiens transferrinrisk factorAz enyhe baleseti agysérülés endokrin következményeinek előrejelzésePredicting the endocrine consequences of mild traumatic brain injuryEgészségtudományokOrvostudományok