2008-12-032008-12-039639326135http://hdl.handle.net/2437/40588A Hyperion alakjának leírásakor bajban vagyunk: ha innen nézem, földimogyoró, ha onnan nézem, hamburger. Ám elnyújtott alakjának és mindenekelőtt a hatalmas Titan közelségének következménye még ennél is sokkalta megdöbbentőbb. A Naprendszer összes holdja - a mi Holdunk mintájára - a múltban lezajlott árapály-jelenségek következtében mindig ugyanazon arcát fordítja bolygója felé. Egy kivétellel, s ez a Hyperion. A kis szaturnuszhold mozgása kaotikus: nincs az a bekötött szemű részeg a Diákszigeten, aki jobban dülöngélne, mint a Hyperion szüntelen imbolygó forgástengelye. Forgási periódusideje is összevissza változik, így aztán sosem lehet tudni, mikor jön el a hajnal, s merre menjünk elébe. Próbáljon valaki itt megbeszélni egy randevút! A Hyperion viselkedése tehát az Univerzumban megfigyelhető nagyléptékű kaotikus mozgások iskolapéldája."http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibKLT00300711bibKLT00300711