2008-12-202008-12-209637340165http://hdl.handle.net/2437/73942A születés kultúrtörténetének aktualitását a 21. században a születéshez és a halálhoz való megváltozott, gyakran ambivalens viszonyunk adja. A modern társadalom embere gyakorta egyedül szül és születik, és egyedül van a halál órájában is. A születés és a halál elvesztette közösségi jellegét. Évezredelven keresztül számos képzet, hiedelem és szokás kísérte az élet e két végpontját. A hagyomány szabta rendben testi-lelki támaszt kapott mindenki.A szülés, az orvostudomány fejlődésének köszönhetően, a 20. század folyamán Európában a modern egészségügyi és szociális intézmények rendszerébe került, ahol gyógyszerek, vizsgálatok, ellenőrzés, adminisztráció követi nyomon az anya testi folyamatait, és a magzat fejlődését. Napjainkban Európa-szerte, a tudományos világban és a közéletben egyaránt, élénk viták folynak a szülés helyéről, a szülést segítők személyéről, az újszülött első perceiről, napjairól, a szoptatás fontosságáról, a meddőségről, a születésszabályozás kérdéseiről, a szülés talán túltechnizált körülményeiről. Ebből a kötetből megtudjuk, hogyan is zajlott a születés misztériuma eleink korában, bábák, gyógyfüvek, babonás szokások és, mindenekelőtt, a közösség megtartó erejének segítségével. A születés magyarországi kultúrtörténetének mintegy négy évszázadát megjelenítő kötet a két szerző másfél évtizedes történeti, néprajzi, történeti antropológiai munkásságának eredménye.http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+000002586106000002586106