2008-12-142008-12-149639487600http://hdl.handle.net/2437/61194"Haiku és hidegtű. A haldokló Város még egyszer felül, tükörbe néz, és megbocsát magának. Bence Ottó sürgönytömör lírát rak faltól-falig, tömbökbe sajtol egy-egy városnegyedet. Hajléktalan pakolja sittes zsákját ilyen szakszerű-takarékosra. A mulandó pillanat érzékisége teszi kiszolgáltatottá. Ha húsz év múlva téved olvasó a Látvány körútra, régésszé teszi majd az emlékezés. Hermann Ildi tekintetében nincs szánalom. A kép a hidegre tett részvét igazolása. A fotós tisztessége, hogy magát sem tartja különbnek azoknál, akiket lebuktat. Bence és Hermann. Álompár. A minimalista fényírónő széljegyzeteket fogalmaz a manierista szóképész bekezdései mellé. Egyfelé néznek, de két külön világba..."http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibMKF00085887bibMKF00085887