2008-12-142008-12-149639123900http://hdl.handle.net/2437/62103"Fél évszázad - a rohanó világesemények mellett is - hosszú idő, s ha ez alatt /jóllehet jelentős novellisztikus változtatásokkal/ "talpon" lehetett maradni, egyben olyan módon lehetett szolgálni a jogalkalmazást, ahogy ezt megvalósulni láthattuk, mindenképpen a jogalkotás érdemeként könyvelhető el. Még akkor is, ha a most említett szolgálati szerep időnként meg-megbicsaklott, ami aztán a kritikai észrevételek felvetését is indokolttá tehette. Ezek az észrevételek természetesen annak fényében is felmerülhettek, hogy korábbi - az 1911. évi - perrendtartásunk olyan színvonalú jogalkotás volt, amely maradéktalanul érvényre tudta juttatni az európai jogfejlődés elveit, s hiánytalanul meg tudta teremteni a bíróság és a felek modern együttműködésének követelményrendszerét. Csakhogy a történelem szekere más irányt vett, új hatások újszerű "utánzásos" alapokon nyugvó kodifikációs igényeket is kielégíteni kívántak, így egy szocialista tartalmú törvény megalkotása vált elkerülhetetlenné. Ám ez a szocialista tartalom az újabb történelmi változásokat követve - éppen a novellisztikus módosítások tükrében - egyre inkább vesztett abból az erőből, amely rendszerhűségét volt hivatva kifejezni, így alkalmassá válhatott ellentétes jogi szellemiségű áramlatok befogadására, s ennek megfelelő elvek és gyakorlat kialakítására... Emléket állítani és egyben emlékezni is mi mással tudnának a polgári eljárásjog elméleti művelői és gyakorlati szakemberei, mint olyan tanulmányokkal, amelyek egy-egy eljárásjogi témakör múltját, jelenét és jövőjét mutatják be, egy-egy jogintézmény aktuális jogi arculatára kívánják ráirányítani - a továbbművelés igényével is - a perrendi reflektorfény némely halvány sugarát." /Részletek Gátos György előszavából/http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibFSZ955708bibFSZ955708