Fésüs, AdinaAntal, Gabriella2026-04-222026-04-222026https://hdl.handle.net/2437/406420Az alvás az emberi élet alapvető biológiai szükséglete. Modern társadalmunkban azonban egyre gyakoribb probléma az álmatlanság, vagyis az insomnia, amely az életminőség romlásához, fáradtsághoz, kognitív zavarokhoz és számos testi betegséghez vezethet. Az insomnia definíció szerint az alvás mennyiségi vagy minőségi zavara, amely nappali funkcióromlással jár. A világ népességének körülbelül 10–15%-a szenved krónikus insomniában, és ez az arány az életkor előrehaladtával növekszik. Magyarországon a lakosság mintegy 60%-a tapasztal alvásproblémákat, mégis csak kis százalékuk fordul orvoshoz. Hajlamosító tényezői között szerepel a női nem, a hormonális változások, az idős kor, a stressz, valamint a különböző testi és pszichés betegségek. Az insomnia patomechanizmusát az alvás-ébrenlét szabályozásáért felelős idegrendszeri hálózatok egyensúlyának felborulása jellemzi. A pszichés feszültség, a cirkadián ritmus zavara és a fokozott ébrenléti aktivitás mind hozzájárulnak a tartós álmatlansághoz. Az ébrenlétet az orexin, noradrenalin és hisztamin, míg az alvást a GABA, adenozin és melatonin közvetíti. A jelenleg alkalmazott kezelések között megtalálhatók a benzodiazepinek, Z-szerek, melatonin, antihisztaminok és antidepresszánsok, azonban ezek gyakran mellékhatásokat, toleranciát vagy függőséget okoznak, illetve megzavarják az alvás természetes szerkezetét. Az alvás-ébrenlét egyensúlyának központi szabályozója az orexin rendszer, amely az ébrenlét fenntartásáért felelős. Az orexin-A és -B neuropeptidek az OX1R és OX2R receptorokon keresztül serkentik az ébrenlétet, így ezek gátlása logikus célponttá vált az insomnia kezelésében. Ezen az elven alapulnak az új hatásmechanizmusú orexin receptor antagonisták, amelyek blokkolják az éberséget fenntartó idegpályákat, miközben megőrzik az alvás fiziológiás mintázatát. A kettős orexin receptor antagonisták (DORA), mint a suvorexant, lemborexant és daridorexant, mind az OX1R, mind az OX2R receptorokat gátolják. Ezek a szerek hatékonyan csökkentik az elalvási időt és javítják az alvás fenntartását, miközben kevésbé okoznak nappali álmosságot és nem vezetnek fizikai függőséghez. A jövőben további ígéretes molekulák, például a seltorexant (szelektív OX2R-gátló) és a vornorexant fejlesztése is zajlik, amelyek újabb terápiás lehetőségeket kínálhatnak és a jövőben akár más betegségek, mint az Alzheimer-kór, depresszió kezelésében is hatásosak lehetnek.29huinsomniaorexinOrvostudomány::GyógyszerésztudományHozzáférhető a 2022 decemberi felsőoktatási törvénymódosítás értelmében.