Mecséri, GrétaSzabó-Szőllősi, Tünde2024-07-232024-07-232021-05-17Gyepgazdálkodási Közlemények, Évf. 18 szám 1-2 (2020): Gyepgazdálkodási Közlemények (GS-21) , 25-30.1785-2498https://hdl.handle.net/2437/376735Jelen vizsgálatunkat 2018 és 2019 között végeztük a Tihanyi félszigeten, a Belső-tótól délre eső gyepterületeken, melyeket egy sokéves felhagyott állapot után néhány évig kaszáltak, majd 2002-től máig folyamatosan szürkemarhával legeltettek. Fő kérdésünk a következő volt: az eltelt időszak alatt mennyire volt eredményes a legeltetés, természetközelivé vált-e a gyep? A területen az első cönológiai felvételek 1994-ben készültek, majd 2002-től (néhány év kihagyással) évente újra megtörténtek a vizsgálatok. Jelen munkában a 2018-19-es évek eredményeit tesszük közzé. A kvadrát minták elemzésekor igénybe a Raunkiaer-féle életforma-kategóriákat, a természetvédelmi értékkategóriákat (TVK), valamint a szociális magatartási formákat (SBT) alkalmaztuk. A cönológiai felvételek a legelő két különböző részén készültek: a felső (I), illetve az alsó (II) egyharmadában a területnek, amit az állatok pihenőhelyként használnak. Ily módon nem csak a lejtőhatás, hanem az igénybevétel intenzitásának vizsgálatára is lehetőség nyílt. Eredményeink alapján a legelő állatok folyamatos jelenléte stabilizálta a természetvédelmi szempontból értékes gyep fajösszetételét. A gyomfajok mennyisége az alsó szakaszon jelentősebb volt, a teljes fajszám viszont kisebb. A lejtő felső egyharmadában ez az érték már 50 fölé emelkedett. A pázsitfüvek relatív mennyisége is jelentősebbé vált, ami legeltetési szempontból is értékesebbé tette a gyepet. Dominánsként a kisebb termetű Festuca fajok jelentek meg, más gyepgazdálkodási szempontból fontos pázsitfű fajokkal együtt. A pillangósok fajszáma és borítása is jelentőssé vált. Eredményeink alapján a helyes természetvédelmi kezelési gyakorlat kulcsa a területen a megfelelő számú állattal történő legeltetés lehet, ami jelen esetben megvalósult. application/pdfgyepgazdálkodásFestucatermészetvédelmi kezelésfolyóiratcikkOpen Accesshttps://doi.org/10.55725/gygk/2020/18/1-2/9397Gyepgazdálkodási Közlemények1-218Gyepgazdálk. közl.