2008-12-072008-12-079639272817http://hdl.handle.net/2437/48182"Endri megint utánam jött; betoppan szepletve, mint aki elkésett és saját magát kergette meg. - Édesapja, jöjjön ebédelni! - Szőke, göndör haja a szemébe hull, hirtelen mozdulattal hátradobja. Bűntudat van e sietségben; kék szeme repdes. - Édesanyád küldött? - Arca rózsája pirosodni kezd. Bocsánatképpen magamhoz szorítom. Ártatlan cinkosság ez köztünk; dehogy küldte az anyja, Emese jól tudja, ahogy szabadulhatok, jövök. Endri elszökik hazulról, a kapuból visszakiabál: - Megyek édesapja után. - Hazafelé szorítja a kezemet, menjünk lassabban, beszélgessünk, magyarázzak neki fákról, bogarakról, maradakról, mindenről a világon, ami utunkba vagy figyelmünk elé kerül. Faggat, követelőzik..."http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibFSZ835923bibFSZ835923