Horváth, IldikóPetruzsán, Fruzsina2024-08-082024-08-082024https://hdl.handle.net/2437/378902A lokálisan előrehaladott, irrezekábilis nem kissejtes tüdőrák (NSCLC) standard of care kezelése napjainkban a definitív radiokemoterápia és PD-L1 pozitív daganatok esetén az egy éves fenntartó durvalumab kezelés. A kezelés alatt észlelt pneumonitis gyakori szövődmény, azonban előfordulása, súlyossága előre nem jelezhető. Betegek és módszer: A DEKK Tüdőgyógyászati és Onkoradiológiai Klinikán 2019 júniusától 2023. szeptember 1-ig 42 beteg esetében az irányelveknek megfelelően alkalmaztunk kemoradioterápiát, majd fenntartó immunterápiát nem kissejtes, PD-L1 pozitív tüdőrák esetén. A klinikai dokumentáció és a képalkotó vizsgálatok során észlelt pneumonitis diagnózisát a tüdőgyógyászati tünetek és a CT vizsgálattal észlelt radiológiai eltérések alapján állítottuk fel. A gyulladásos paramétereket retrospektív módon az orvosi dokumentációból gyűjtöttük össze a kezelés megkezdése előtt, alatt és a durvalumab kezelés befejezésekor. Célkitűzés: Kutatásunk során célul tűztük ki a nem kissejtes tüdőrákos betegek duvalumab terápiája során kialakult pneumonitises mellékhatás előrejelezhetőségének bizonyítását. Eredménvek: A sugárterápia és az immunterápia okozta ismert pulmonális szövődmények közül 9 betegnél észleltünk CT vizsgálattal Grade I-Ill. pneumonitisre jellegzetes képet. Ezen betegeknél leghamarabb a 2. kezelés után alakult ki a pneumonitis, átlagosan 6,6 hónap alatt jelent meg. A 9 betegből 5 beteg kapta meg a 12 ciklus kezelést. A kezelés előtt a vizsgált laborértékekben nem volt különbség a pneumonitises és nem pneumonitises csoport között. A neutrophil szám a 9. kezelés előtt szignifikáns különbséget mutatott a 2 csoport között(p=0,048). A pneumonitises betegek laborjait vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy a lymphocyta számnál a 3. kezelés előtti és 9. kezelés előtti (p=0,045), a 3. kezelés előtti és 12. kezelés előtti (p=0,028), valamint a 3. kezelés előtti és utolsó kezelés utáni adat között is szignifikáns különbség van (p=0,031). A pneumonitises betegeknél pozitív korrelációt tapasztaltunk a 9.kezelés előtti LDH és NLR között (r=0,86 p=0,028). Konklúzió: A durvalumab kezelés nagy javulást hozott a lokálisan előrehaladott, irrezekábilis nem kissejtes tüdőrák kezelésében, azonban a terápia során számos mellékhatás alakulhat ki. Tapasztalataink alapján a kombinált immun-radiokemoterápiás kezelés kapcsán a betegek közel harmadánál észleltünk pulmonális mellékhatást. A vizsgált gyulladásos paraméterek a lymphocyta szám kivételével nem jelezték előre a pneumonitis bekövetkezését. További prediktív és prognosztikus biomarkerek vizsgálata megfontolandó, ilyen lehet például az eosinophil sejtszám változásainak vizsgálata.30hupneumonitisNSCLCdurvalumabOrvostudományHozzáférhető a 2022 decemberi felsőoktatási törvénymódosítás értelmében.