Pallai, LászlóIváncsó, Ádám2026-01-072026-01-072025https://hdl.handle.net/2437/401789A disszertáció a két világháború közötti magyarbarát szlovák emigráció történetét vizsgálja, amely a közép-európai revíziós politika, a nemzetiségi konfliktusok és az informális diplomácia metszéspontjában helyezkedett el. A kutatás célja annak feltárása volt, hogy a mozgalom tagjai milyen szerepet játszottak a magyar külpolitika stratégiájában, milyen hatást gyakoroltak a szlovák identitás formálódására, és milyen tényleges súllyal bírtak a nemzetközi diplomácia színterén. A téma relevanciáját egyrészt az adja, hogy a magyar–szlovák kapcsolatok történetét máig erősen befolyásolja a trianoni békeszerződés öröksége, amelyben az emigrációs mozgalmak megítélése gyakran ideológiai előfeltevések mentén történt. Másrészt a nemzetközi történetírás egyre nagyobb figyelmet fordít a transznacionális politikai hálózatokra, valamint azokra a kisebbségi identitásmintákra, amelyek a nemzetállami keretek között nehezen értelmezhetők. A magyarbarát szlovák emigráció esete kiválóan példázza, hogy a lojalitás és identitás nem feltétlenül kizárólagos kategóriák, hanem sokszor rétegzettek és ellentmondásosak. A kutatás módszertanában hangsúlyos szerepet kapott az életrajzi megközelítés. A mozgalom kulcsszereplőinek – Jehlicska Ferenc, Dvorcsák Győző, Bulissa Károly és Unger Ferenc – életútjának elemzése révén nemcsak politikai akcióikat, hanem motivációikat, identitásbeli dilemmáikat és személyes ambícióikat is vizsgálni lehetett. A forrásbázis sokszínűsége – a Magyar Nemzeti Levéltár és más hazai közgyűjtemények iratai, valamint a pozsonyi, prágai, opavai és eperjesi levéltárak anyagai, továbbá a genfi Népszövetségi Levéltár digitalizált dokumentumai – lehetővé tette, hogy a mozgalom tevékenysége több nézőpontból is rekonstruálható legyen. A forráskritikai elemzés mellett a korabeli sajtóanyagok és propagandakiadványok is értékes adalékokat nyújtottak. Az emigránsok röpirataik, politikai memorandumok és nemzetközi akcióik révén igyekeztek befolyásolni a közvéleményt és a döntéshozókat, ám tényleges politikai súlyuk korlátozott maradt. A szlovák társadalom többsége a húszas–harmincas években inkább a csehszlovák államban talált lehetőségeket a nyelvhasználat, oktatás és kulturális fejlődés terén, mintsem a magyar múlt idealizált képében. Az 1930-as évekre felnövő új szlovák generáció már nem ápolt közvetlen kapcsolatot Magyarországgal, s a csehszlovák oktatási rendszer hatására erőteljesen magyarellenes identitás formálódott bennük. A mozgalom belső dinamikái szintén hozzájárultak a sikertelenséghez. Jehlicska idealizmusa és vallási meggyőződése, Dvorcsák regionális „szlovják” identitásának képviselete, Bulissa pragmatikus lojalitása és Unger háttértevékenysége egyaránt árnyalta a mozgalom képét. A belső ellentétek, a bizalmatlanság és az ügynöki beépülések azonban meggátolták, hogy a csoport valódi egységet mutasson fel. Az emigránsokat ráadásul mindig beárnyékolta az a gyanú, hogy a magyar kormányzat pénzügyi támogatásai révén inkább „megélhetési politikusokként”, semmint hiteles nemzeti képviselőként tevékenykedtek. A magyar külpolitika részéről nyújtott támogatás sem bizonyult mindig előnyösnek. A revíziós politika következetlensége, az autonómia ígérete és az asszimilációs gyakorlat közötti ellentmondás aláásta az emigránsok hitelességét. Bár bizonyos akciók – például a genfi Szlovák Nemzeti Tanács létrehozása – nemzetközi figyelmet keltettek, a nagyhatalmi érdekek realitása mellett ezek nem hoztak érdemi változást. A mozgalom így leginkább a nemzetközi diplomácia alacsonyabb szintjein maradt jelen, komoly döntéshozatali befolyás nélkül. A disszertáció hipotézise megerősítést nyert: a magyarbarát szlovák emigráció politikai mozgástere korlátozott volt. Bár a magyar külpolitika eszközeként funkcionált, tényleges befolyása a szlovák társadalomra és a nemzetközi diplomácia irányára elenyésző maradt. Kudarcuk okai között a geopolitikai tényezők, a magyar nemzetiségpolitika korszerűtlensége, a mozgalom belső megosztottsága és a szlovák társadalom változó igényei egyaránt szerepet játszottak. A kutatás új irányokat is kijelölt a további vizsgálatok számára. Különösen fontos lehet az Országos Keresztényszocialista Párt szlovák osztályának története, amely hosszabb ideig képes volt fenntartani a magyarbarát attitűdöt Kelet-Szlovákiában. Ezen keresztül pontosabban érthető meg, miként alakult és tűnt el a szlovák lakosság egy részének magyarsághoz való lojalitása. Szintén releváns lehet az Egyesült Államokban működő magyarbarát szlovák szervezetek munkásságának vizsgálata, amely kiegészítheti a kontinensre szorítkozó nézőpontot. Összességében a disszertáció arra mutat rá, hogy a magyarbarát szlovák emigráció története nem pusztán egy marginális fejezet, hanem olyan jelenség, amely mélyebb betekintést enged a kisebbségi identitás, a lojalitás és az informális diplomácia működésébe. A mozgalom sorsa egyaránt tükrözi a korszak politikai lehetőségeit és korlátait, és hozzájárul a magyar–szlovák kapcsolatok, valamint a közép-európai revíziós politika árnyaltabb értelmezéséhez. / This dissertation examines the history of the pro-Hungarian Slovak emigration between the two World Wars, positioned at the intersection of Central European revisionist politics, ethnic conflicts, and informal diplomacy. The research aimed to explore the role played by the members of this movement in Hungarian foreign policy strategy, their impact on the formation of Slovak identity, and their actual influence on the international diplomatic stage. The relevance of this topic stems, on the one hand, from the enduring legacy of the Treaty of Trianon on Hungarian-Slovak relations, where the assessment of emigration movements has often been shaped by ideological preconceptions. On the other hand, international historiography increasingly focuses on transnational political networks and minority identity patterns that are difficult to interpret within nation-state frameworks. The case of the pro-Hungarian Slovak emigration perfectly illustrates that loyalty and identity are not necessarily exclusive categories but are often layered and contradictory. The research methodology placed significant emphasis on a biographical approach. Through the analysis of the life paths of the movement's key figures – František Jehlička, Viktor Dvorcsák, Károly Bulissa, and Ferenc Unger – it was possible to examine not only their political actions but also their motivations, identity dilemmas, and personal ambitions. The diversity of the source base – including documents from the Hungarian National Archives and other domestic public collections, as well as materials from archives in Bratislava, Prague, Opava, and Prešov, and digitized documents from the League of Nations Archives in Geneva – allowed for the reconstruction of the movement's activities from multiple perspectives. In addition to source-critical analysis, contemporary press materials and propaganda publications provided valuable insights. The emigrants sought to influence public opinion and decision-makers through their pamphlets, political memoranda, and international actions, but their actual political weight remained limited. The majority of Slovak society in the 1920s and 1930s found opportunities for linguistic, educational, and cultural development within the Czechoslovak state, rather than in an idealized image of the Hungarian past. By the 1930s, a new Slovak generation had grown up with no direct ties to Hungary, and under the influence of the Czechoslovak education system, a strong anti-Hungarian identity was formed within them. The internal dynamics of the movement also contributed to its lack of success. Jehlička's idealism and religious convictions, Dvorcsák's representation of a regional "Slovjak" identity, Bulissa's pragmatic loyalty, and Unger's background activities all nuanced the movement's image. However, internal conflicts, distrust, and infiltration by agents prevented the group from presenting a truly unified front. Furthermore, the emigrants were always overshadowed by the suspicion that, through financial support from the Hungarian government, they acted more as "opportunistic politicians" than as credible national representatives. The support provided by Hungarian foreign policy also did not always prove beneficial. The inconsistency of revisionist policy and the contradiction between the promise of autonomy and assimilationist practices undermined the emigrants' credibility. Although certain actions – such as the establishment of the Slovak National Council in Geneva – attracted international attention, they did not bring about significant changes in the face of great power interests. The movement thus largely remained present at lower levels of international diplomacy, without significant decision-making influence. The dissertation's hypothesis was confirmed: the political maneuvering space of the pro-Hungarian Slovak emigration was limited. Although it functioned as a tool for Hungarian foreign policy, its actual influence on Slovak society and the direction of international diplomacy remained negligible. Geopolitical factors, the outdated nature of Hungarian nationality policy, the internal divisions of the movement, and the changing needs of Slovak society all played a role in their failure. The research also identified new directions for further investigation. Particularly important could be the history of the Slovak section of the National Christian Socialist Party, which was able to maintain a pro-Hungarian attitude in Eastern Slovakia for a longer period. Through this, a better understanding can be gained of how the loyalty of a part of the Slovak population towards Hungarians developed and eventually disappeared. Examining the work of pro-Hungarian Slovak organizations operating in the United States could also be relevant, complementing the continental perspective. Overall, the dissertation demonstrates that the history of the pro-Hungarian Slovak emigration is not merely a marginal chapter but a phenomenon that offers deeper insight into the functioning of minority identity, loyalty, and informal diplomacy in the turbulent history of Central Europe.217huTrianon, irredenta, emigráció, szlovák, csehszlovák, identitás / Trianon, irredentism, emigration, Slovak, Czechoslovakian, identityPhD, doktori értekezésTörténelemtudományokBölcsészettudományok