Nádasné Rab, HenriettNagy, Zsuzsanna Karolina2020-11-252020-11-252020-11-25http://hdl.handle.net/2437/298970Napjaink rohanó világában egyre több reklámot láthatunk a televízióban, interneten és nyomtatott sajtóban egyaránt, melyek különböző étrendkiegészítőket, vitaminokat, nyugtató hatású teákat és tablettákat ajánlanak számunkra a mindennapi stressz leküzdése és a pihentető, zavartalan éjszakák érdekében. Ám ezek a termékek csupán tüneti segítséget, kezelést jelentenek, a feszültség eredetét nem képesek megszüntetni, semlegesíteni. Hiszen, - bár elcsépelten hangzik - a stressz forrásának oka az esetek döntő részében az egyén által minden nap elvégzendő munka, a munka mennyisége, vagy esetleg a munkakörnyezet lehet. Mind a mentálhigiéné elméleti vonatkozásaiban, mind gyakorlata szempontjából újabban növekvő figyelem fordul a munkahelyek felé, hiszen a munkahely olyan szervezet és emberi közösség, amiben az emberek életük idejének jelentős részét töltik, és amelyben megszervezik egzisztenciájuk anyagi alapjait. A munkahelyi státus jellege általában kifejezője a személy társadalmi státusának, emellett gyakran a munkahely válik az önmegvalósítás elsődleges helyszínévé. Mindezekből következik, hogy a munkahely rendkívül szerteágazó hatást gyakorol a személyiségre, s ezek akár önálló oki tényezőként, akár más okok láncolatába kapcsolódóan részt vehetnek pszichikus, lelki zavarok vagy betegségek kialakulásában. Sok esetben a neurotikus betegek anamnézisének felvételekor megfigyelhető, hogy állapotukért elsősorban munkahelyi konfliktusaikat teszik felelőssé. A „hagyományos” munkarendet tekintve egy nap általában 7-9 órát töltünk munkahelyünkön, mely hetente 35-45 órát jelent. Ez egy ember életében rendkívül sok idő ahhoz, hogy ne megfelelő minőségben teljen. Az utóbbi években rohamosan kezdett elterjedni a home office munkavégzés lehetősége, ami az elmúlt hónapok során a koronavírus járvány okozta veszélyhelyzet, és fokozott óvatosság miatt egyre inkább bevett formává vált az eddig hagyományos, adott munkahelyen munkavégzést elváró munkáltatók esetében is. Ennek a fajta – otthonról történő - munkavégzésnek véleményem szerint sok esetben negatív velejárója lehet, hogy például a 8 órás napi munkaidőkeret kitolódhat, hiszen otthoni környezetben, kötetlenebb munkaidő beosztással hajlamos az ember kevésbé az órát figyelni, betartani akár az ebédszünetet, így nem ritka a 10-12 órás „munkanap” sem a 8 óra helyett. Pedig a megfelelő minőségű és mennyiségű kikapcsolódás elengedhetetlen a hatékony munkavégzéshez. Kipihenten ugyanis jobban tudunk koncentrálni teendőinkre, eredményesebben tudjuk kezelni a stresszes feladatokat és könnyebben megoldást találunk a felmerülő akadályokra is. Az, hogy milyen munkát végzünk, mennyire vagyunk sikeresek abban, amit csinálunk, mennyire érezzük megbecsülve a munkánkat természetesen jelentős hatást gyakorol lelki egyensúlyunkra, mint ahogyan az is, hogy milyen munkakörnyezetben, milyen kollégákkal kell együtt dolgoznunk, és kikkel kell napjaink nagy részét eltöltenünk. Dolgozatomban tehát a munkahelyi mentálhigiéné problémakörét fogom vizsgálni. Összegyűjtöm a leggyakrabban előforduló munkahelyi stresszfaktorokat, igyekszem jellemzést adni a munkahelyi kiégésről és depresszióról, mint betegségről, illetve azok felismerhetőségéről, továbbá kiemelek néhány feladatkört, melyekben kiemelt szerepe van egy HR szakembernek, hogy fenntartsa a dolgozók motiváltságát és jó közérzetét, ezzel segítve a munkahely miatt kialakuló lelki problémák - mint a kiégés vagy a depresszió -elkerülését.41humentálhigiénékiégésdepresszióstresszHRDEENK Témalista::Társadalomtudományok