Bálint, Bálint LászlóPataki, Zoltán János2015-05-072015-05-072015-05-08http://hdl.handle.net/2437/212303Az adipocita differenciáció tanulmányozásának jelentősége korunk egyik legégetőbb feladata, mivel napjainkban rohamosan növekszik a krónikus elhízásos esetek gyakorisága. Ez igen komoly egészségügyi kockázatot jelent főként a fejlett országokban, emellett szoros kapcsolatban áll a kóros betegségek egyre gyarapodó számával. Az elmúlt 20 évben az in vitro rendszerek kiemelkedően hasznosnak bizonyultak az adipocita differenciáció tanulmányozásában. Munkám első fázisában a differenciáció reprodukálása volt a cél. Ehhez a 3T3-L1 sejtvonalat használtam, s a differencálódott sejteket Oil Red O festéssel tettem jobban láthatóvá. Ezek után arra a kérdésre kerestem választ, hogy a differenciáltatáshoz használt egyes komponensek milyen mértékben befolyásolják az átalakulást. A kérdés megválaszolásának módja, hogy a 24 welles plateet négy szekcióra osztom, így vizsgálva az egyes összetevőket. Az I. IBMX, a II. Dexametazon, a III. Inzulin, végül a IV. Kontrollként szolgált. A differenciáltatást, s a festést követően, a festék sejtekből való kivonása lehetőséget adott az egyes minták kvantitálására. Megállapítható volt, hogy az adipocitózisra a legnagyobb hatást a Dexametazon megvonása gyakorolja. Az eredményeket alátámasztandó az egyes ágenseknek a differencáció legmeghatározóbb génjére a PPAR-γ expressziójára gyakorolt hatását is megvizsgáltam. Az ebből nyert adatok is szép korrelációt mutattak a korábbi eredményekkel.45huadipocitadifferenciációzsírsejtdexametazonroziglitazon3T3-L1PPAR-γOil Red ODEENK Témalista::Biológiai tudományok