2020-09-112020-09-11http://hdl.handle.net/2437/295638I have been trying to finish this paper for years. I started when, in the summer of 2018, a father of three children who was being evicted for not paying a foreign currency loan killed one of our colleagues, the only person who tried to do something for him in a hopeless situation. Initially, I wanted to write about the safety of social workers at work and the possibilities of risk management. I was invited to a committee of experts to draw up recommendations on this subject. While writing the expert opinion, as a social worker, I tried to assess the risks that threaten our colleagues in their daily work, and also what we can do, or who at all can do and what to control these risks. I also realized how much an intervention is worth that doesn’t affect the most serious risks, it just makes recommendations to colleagues on what to do if, for example, a father deprived of his child shows up in the office swinging an ax. In addition, interventions come at a price. What can social assistance work be like without intimate counselling rooms, but with police protection, panic buttons, paprika spray, official person! badge, and so on. I also participated in the group of experts whose first report on a serious malpractice case also appears in this issue. And then came the coronavirus epidemic. And now I have completed the study, which is actually about the crisis of our profession and what can to be done to manage it.Ezt az írást már évek óta igyekszem befejezni. Akkor kezdtem, amikor 2018 nyarán egy, a devizahitel nem fizetése miatt kilakoltatás előtt álló háromgyermekes családapa meggyilkolta egyik kollégánkat, az egyetlen embert, aki a kilátástalan helyzetben megpróbált tenni valamit érte. Kezdetben a szociális munkások munkahelyi biztonságáról, és annak erősítési lehetőségeiről akartam írni. Meghívtak egy szakértői bizottságba, amelynek az lenne a célja, hogy ajánlásokat dolgozzon ki e tárgyban. A szakértői vélemény írása közben, mint rendes szociális munkás, igyekeztem átgondolni, hogy milyen kockázatok fenyegetik kollégáinkat a mindennapi munkában. Ekkor viszont azt is át kellett gondolnom, hogy mit tehetünk, vagy egyáltalában ki és mit tehet e kockázatok orvoslásért vagy legalább kontroll alatt tartásáért. Arra is rájöttem, hogy mennyit ér egy intervenció, ami nem érinti a legsúlyosabb kockázatokat, csak ajánlásokat fogalmaz meg a kollégáknak, hogy mit tegyenek, ha például a gyermekétől megfosztott apa baltát lóbálva jelenik meg az irodában. Ráadásul az intervencióknak is van ára. Milyen is lehet az a szociális segítő munka, amiben nincsenek intim tanácsadó szobák, van viszont őrző-védő személyzet, pánikgomb, paprika spray, “hivatalos személy!” felirat, és így tovább. Továbbá részt vettem abban a szakértői csoportban, aminek első jelentése egy súlyos műhiba ügyről ugyanebben a számban jelenik meg. És ezután jött a koronavírus-járvány. Most pedig befejeztem a tanulmányt, ami tulajdonképpen a hivatásunk válságáról és a lehetséges teendőkről szól.application/pdfszociális munkaidentitás krízismunkahelyi biztonságkockázatoksocial workidentity crisissafety at workrisksinfo:eu-repo/semantics/article