Kadenczki, OrsolyaBoros, Judit2014-11-272014-11-272013-06-18http://hdl.handle.net/2437/201538Az oesophagus atresia tracheooesophagealis fistulával vagy anélkül a nyelőcső leggyakoribb veleszületett rendellenessége. Amennyiben a szülészeti anamnézisben polyhydramnion szerepel, a prenatális ultrahang oesophagus atresiát mutat, illetve a születést követő nyelési, táplálási nehezítettség jelentkezik, feltétlenül gondolnunk kell oesophagus atresiára. A szülőszobán végzett nasogastricus szondázás diagnosztikus értékű, melyet sugárnyelő szondával végzett natív röntgen és a nyeletéses kontrasztanyagos vizsgálat megerősít. Megoldása műtéti terápia, lehetőség szerint primer end-to-end anastomosis a jelenlévő tracheooesophagealis fistula lekötésével, de ha a csonkok között túl nagy a távolság halasztott primer end-to-end anastomosis is végezhető, illetve szükség esetén nyelőcsőpótlás. A postoperatív szövődmények közül a hegvonalban kialakuló szivárgás, gastrooesophagealis reflux, az operált terület stricturája, az oesophagus dysmotilitása és fistula megjelenése a leggyakoribb. Az anastomosis stricturája a műtéten átesettek 30-40%-ában fordul elő. A tünetet okozó szűkület legkorszerűbb megoldását az endosocopos ballonos dilatatio jelenti, melynek indikációja a strictura miatti dysphagia oldása. Az eljárás általános anaesthesia alatt intubációs védelemben 3x2 perces tágításokkal történik. Előnye a vakon táplálószondával vagy röntgen átvilágítás alatt szintén ballonnal végzett tágítással szemben, hogy szem ellenőrzése mellett végezhető, az eszköz a szem kontrollja alatt pozícionálható a megfelelő helyre, így hatékonysága is azonnal ellenőrizhető: a nyálkahártya vérzés jelzi a nyelőcső tágulását, illetve a dysphagia megszűnik. Az esetlegesen fellépő szövődmények is korábban észlelhetők, azonnal ellátásra kerülhetnek. 0,1-0,4%-ban fordulhat elő vérzés, aspiráció, perforáció, bacteraemia. a módszer egyetlen hátránya a költsége. A DEOEC Gyermekgyógyászati Intézetben 2000−2012 között 44 gyermek operációja történt oesophagus atresia miatt. Az atresia típusai közül a distális fistulával járó bizonyult a leggyakoribbnak (77%). A műtéti terápia során 81%-ban volt lehetőség primer end-to-end anastomosisra, mely csak egy alkalommal feszült. Bár a feszülő anastomosis után strictura kialakult, az alacsony esetszámot tekintve a kettő között fennálló kapcsolatról következtetést nem tudunk levonni. Az operáció utáni szövődmények közül strictura 34%-ban jelentkezett. A gyermekek átlagosan 35. hétre 2266g-al születtek. Polyhydramnion a szülészeti anamnézisek 35%-ban szerepelt, 9% a prenatális ultrahang jelezte előre az atresiát, 15,9%-ban pedig a per os táplálhatatlanság utalt rá. A szülőszobai nasogastricus szondázás atresia esetén diagnosztikusnak bizonyult. 12 gyermek esetén volt szükség endoscopos ballonos dilatációra, az első beavatkozást tekintve legkorábban 1,5, legkésőbb 28 hónapos korban. A tágítások átlagosan 3x2 percen át zajlottak, és 1-7 ismétlésre volt szükség, átlagosan 2,5-szer. A beavatkozás ismétlése akkor szükséges, ha az első alkalommal nem teljesen sikeres a tágítás, illetve ha a dysphagiás panaszok újra megjelennek. Szövődményt nem tapasztaltunk. Gastrooesophagealis reflux az összes gyermek esetén 47%-ban a stricturával járó esetek több, mint80%-ban kialakult. A ballonos dilatáció a kialakuló strictura oldásra megbízható módszernek tűnik, tekintve, hogy szövődményt nem tapasztaltunk. A szakma ajánlása szerint antibiotikum profilaxis nem szükséges, adása csak komplikáció esetén szükséges. Oesophagitisszel nem komplikált gastrooesophagealis reflux a gyermekek nagy százalékában kialakul, a strictura kialakulásában is szerepet játszhat, így megfontolandó profilaktikus proton pumpa inhibitor adása. A módszer biztonságosságát alátámasztja, hogy szövődményt a saját vizsgálatunk során sem tapasztaltunk.36.huoesophagus atresiaendoscopos ballonos dilatációgyermekstricturaDEENK Témalista::Orvostudomány::Gyermekgyógyászat