Szemán-Nagy, AnitaSzilágyi, Tamás2021-05-102021-05-102021-04-14http://hdl.handle.net/2437/309295Az apává válás az anyává váláshoz képest egy keveset tárgyalt témakör, a modern kor nemi szerepeinek átalakulása azonban egyre relevánsabbá teszi a témát érintő vizsgálatokat. A jelen vizsgálat a gyermekkorban megtapasztalt szülői mintázatok hatását vizsgálja a apaszerep kialakulását illetően. A tanulmányban egy 145 fős mintán vizsgáltuk apukák saját apjukkal való kapcsolatának és a saját gyermekükkel kialakított kapcsolatának az összefüggéseit. Egy rövid demográfiai kérdőívet követően az apukák saját apjukkal való kapcsolatát a Szülői Bánásmód Kérdőív (H-PBI), a Parental Bonding Instrument (PBI, Parker et al., 1979, Tóth & Gervai, 1999) magyar változatával vizsgáltuk. Ezt követően egy ehhez a vizsgálathoz összeállítot apává válás kérdőivet vettünk fel az apukákkal. A saját kérdőívünkből végül csak 12 elemet használtunk, és a vizsgálni kívánt három faktorból csupán az 1. faktornak volt, megközelítőleg megfelelő megbízhatósága (α=0.755). Ennél a faktornál az apák úgy érzik, hogy idővel belejönnek a szerepükbe. A harmadik hipotézis esetében szignifikáns eredményt sikerült kapnunk, tehát minél inkább szeretetteljes apai bánásmódot tapasztalt valaki gyermekkorában, annál inkább érzi úgy, hogy az idő előrehaladtával belejön az apaszerepbe. Az apaszerep kialakulásának a folyamatát további vizsgálatokkal javaoljuk vizsgálni.42huapává válástranszgenerációs pszichológiaén-hatékonyságszülői bánásmódDEENK Témalista::Pszichológia