2008-12-182008-12-189639487517http://hdl.handle.net/2437/70812Vannak költők, akik írnak, írnak, így élnek. Acsai Roland a korábbi kötetei alapján ilyen típusú szerző. Költészetének terrénuma egy növényekkel, állatokkal és családtagokkal benépesült planéta, melynek bár minden vonatkozási pontja létezhetne, egyetlen realitása a fájdalmas emlékezés révülete. (...) A szerző Alagútnapok című, harmadik kötetében a versmondó már élt, élt, és írt. A hely: itt. Budapest, Zugló, troliperon. Az idő: most, tavasszal, ad hoc. Főszereplők: a versek és Stella. Az előbbiek kor- és kórképek, az utóbbi egy vadászgörény. Az állatokból bomlásnak induló tetemek lettek, a rövid versek viszont szinte élőbeszédszerűen burjánzanak. Az alagút(napok) végén a fény a jövő: Acsai Roland megrázó, szép költészete újabb világokra nyílt meg. (Péczely Dóra) A szerző Alagútnapok című, harmadik kötetében a versmondó már élt, élt, és írt. A hely: itt. Budapest, Zugló, troliperon. Az idő: most, tavasszal, ad hoc. Főszereplők: a versek és Stella. Az előbbiek kor- és kórképek, az utóbbi egy vadászgörény. Az állatokból bomlásnak induló tetemek lettek, a rövid versek viszont szinte élőbeszédszerűen burjánzanak. Az alagút(napok) végén a fény a jövő: Acsai Roland megrázó, szép költészete újabb világokra nyílt meg. (Péczely Dóra)http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibFSZ1138191bibFSZ1138191