2008-12-112008-12-11963935256Xhttp://hdl.handle.net/2437/54687"Vasút mellett születtem. Szerettem élni ott. Hallgatni az elrobogó vonatok kattogását, hangról megállapítani, a miskolci gyors ment el, vagy a veresegyházi személy, beszívni a vonatfüst illatát, füttyéről megmondani, miért késett a négyhuszonnégyes és felriadni, éji órán, ijedten a csöndre, ha elmaradt valamely váratlan okból a megszokott zakatolás. A szobám ablaka egy fahídra nézett, az vezetett át a vasút fölött, az kötötte össze a jól ismert, szeretett világomat, Istvántelket az ismeretlen, távoli, sötét és kiszámíthatatlan idegen világgal, Rákospalotával. Ötven méter volt a távolság. Három sínpár meg kétságvnyi füves térség, és két kőkerítés..." (Részlet a Negyvennyolc lépcsőfokból)http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibFSZ944585bibFSZ944585