2008-11-262008-11-269789639643123http://hdl.handle.net/2437/34869Sanyó tétovázva, olykor meg-megállva lépkedett a kapu felé, s a küszöbről még visszanézett a tuskóra. Ahol nemrég ő ült, a mélyedésben most Kormos heverészett; összegömbölyödve sütkérezett a napon, és kárörvendően nézett gazdájára; lám, azért is, csak elfoglalta az ő helyét!- Üldögélj hát, barátom! - vonta meg a vállát Sanyó, majd csendesen becsukta kívűlről a kaput, s mit sem törődve a háta mögött felhangzó hangos kutyaugatással, sietve megindult felfelé a Gatyaszár utcán.http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibDEK00699449bibDEK00699449