2008-12-162008-12-169639428361http://hdl.handle.net/2437/67442Heinrich Heine huszadik és harmincadik életéve között ünnepelt költője volt hazájának. Jogosan énekelhette: "Ha a legjobb neveket említik, köztük említik az enyémet is." A költő azonban nem érte be evvel. Politikus korban született és a történelem zajlása mindig magával ragadta. Így lett ugyanakkor, mikor halhatatlan dalokat írt a szerelemről, a virágokról és a madarakról, egyszersmind politikai író. És mint ilyen, hazájának egyik legtöbbet támadott, legtöbbet bántott és szidalmazott embere. Az a Heine, akinek írásait azóta is minden német könyvégető - utoljára a német alsóbbrendűségi érzés inkarnációja, Göbbels - máglyára méltónak ítélte és lángokba is vetette, ha már őt magát - halála után majdnem száz évvel - nem hurcoltathatta Auschwitzba. (Részlet Gáspár Endre bevezetőjéből)http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibFSZ1075811bibFSZ1075811