2008-12-222008-12-229630778424http://hdl.handle.net/2437/76235Két zseni találkozása és tizenegy évig tartó barátsága vetette meg az alapját a német irodalmi klasszicizmus felvirágzásának. Két ellentétes alkat, de talán éppen ezért kölcsönös inspiráció forrásai egymás számára. Kettejük különbségét Schiller a naiv és a szentimentális költészetről írott nagy elméleti tanulmányában a költészet két alaptípusává általánosította. Goethe a naiv költő (természetesen nem a szó köznapi értelmében), akiből maga a természet beszél, aki harmóniában van a világgal, mint az antik világ szülöttei, Schiller a szentimentális, a diszharmonikus modern civilizáció szülötte, aki a torz világ fölébe emelkedve, az eszményekben lelheti csak föl az összhangot, aki tehát szükségképpen idealista, szemben a naiv költővel, aki realista. Goethének hosszú, termékeny élet adatott, Schiller nehéz körülmények között, a betegséggel és a szegénységgel harcolva mindössze negyvenhat évet élt. Schiller verseiben az ideák tündökölnek, Goethe költészetében az élet teljessége.Válogatta és a jegyzeteket Lator László írta.http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibJPT336551bibJPT336551