Németh, AttilaZsófi, Nikolett2022-11-162022-11-162022https://hdl.handle.net/2437/340439A nyugati földikutya fajcsoportba tartozó, a Kárpát-medencében bennszülött fajok között találjuk hazánk legveszélyeztetettebb állatait. E fokozottan védett rágcsálók kis egyedszámú, egymástól elszigetelt állományainak fennmaradását számos veszélyeztető tényező fenyegeti. Hatékony gyakorlati védelmüket azonban leginkább a rájuk vonatkozó ismeretek hiánya akadályozza. Ezért, kutatásom célja a hiányzó adatok gyűjtése volt, egy Debrecenhez közeli állomány földikutyáinak élőhelypreferencia vizsgálatán keresztül. A vizsgáltterület a Tócó-patak mellett helyezkedik el.Mind domborzatát,mind az előforduló növényitársulásokat tekintve változatos terület. A kutatássorán 20 darab, 6 szögletű, 0,2 ha területűkvadrátot jelöltem ki. A kijelölés random módon történt, de úgy, hogy minden élőhelytípust magába foglaljon, ahol a korábbi felmérések szerint előfordulnak földikutyák. Az egyes kvadrátokban az SW Maps GIS alkalmazás segítségével rögzítettem a földikutyatúrások koordinátáit. Az adatok értékeléséhez a terültről készült, és a HNPI által rendelkezésemre bocsátott, részletes vegetációtérképet, valamint részeletes (1:10 000-hez méretarányú) topográfiai térkép magasságadatait használtam. Összesen négy vegetációtípusban fordultak elő földikutyatúrások. Ezek löszgyepek (H5a), j ellegtelen száraz gyepek (OC), jellegtelen üde gyepek (OB) és mocsárrétek (D34) voltak. A felvett, összesen 803 túrás 86%-a löszgyepen fordult elő. Az elemzés azt is kimutatta, hogy löszgyepek, és így a túrások túlnyomó többsége a legmagasabb térszíneken található. A vizsgálat alapján a földikutyák leginkább a terület legmagasabban fekvő, löszgyeppel borított részein készítik a túrásaikat. Bár nedves élőhelytípusokon is előfordultak földikutyatúrások, fontos tudni, hogy a felvételezések 2022 tavaszán történtek, ami rekord aszályos időszak volt Magyarországon. A szárazság nyomai a vizsgálati területen is megfigyelhetőek voltak. Ezért a földikutyatúrások előfordulása ezeken a helyeken az élőhelyek kiszáradásának tulajdonítható, ami lehetővé tette az állomány peremén élő egyedeknek a territóriumuk kiterjesztését. További érdekes megfigyelés, hogy az azonos adottságú és magasságú területen található löszgyepek és jellegtelen száraz gyepek közül a földikutyák nagymértékben preferálták a természetesebb állapotú löszgyepeket. Eredményeim nem csupán a földikutyák élőhelyválasztásának jobb megértéséhez járulhatnak hozzá, de a vizsgált élőhely földikutyák szempontjából kedvezőbb területkezeléséhez is.49hutermészetvédelemföldikutyaélőhelypreferenciaDEENK Témalista::Biológiai tudományok::Természetvédelem