Papp, KatalinNagy, Anita2020-05-042020-05-042020-05-04http://hdl.handle.net/2437/285627A cukorbetegség valószínű egyidős az emberiséggel. A betegség első említésének a Kr.e. 1500-ra datált Ebers-papiruszt tekintik. A diabetes mellitus igen sokrétű, részben genetikai, részben életmód, részben kor által befolyásolt, világszintű egészségügyi problémát jelentő anyagcsere-zavar. Világszintű becslés szerint évente 1,6 millió haláleset vezethető vissza közvetlenül a diabetesre. 2014-ben világszerte 422 millió cukorbeteget tartottak nyilván, ami a 18 év fölötti felnőttek esetében 8,5 %-os prevalenciának felel meg. Főbb típusai a következőek: - 1-es típusú diabetes mellitus, - 2-es típusú diabetes mellitus, - Egyéb, speciális típusok, - Gesztációs diabetes mellitus. A diabetes prevalenciáját a világban 90%-ban a kettes típusú diabetes határozza meg. Magyarországon 2017-ben a 18 éves kor fölötti korosztályban 1.052.797 (!) esetet tartottak nyilván a háziorvosi szolgálatok. A felnőttkorúak világátlagához képest (8,5%) a magyar átlag magasabb, a 13,1%-ot meghaladja, mindkét nem esetében. Hajdú-Bihar megyét vizsgálva még magasabb prevalencia értékekkel találkozunk, mely 14,5% a férfiak, és 15,4% a nők esetében. A betegség kialakulásának okaiként az energiadús táplálkozás, a mozgásszegény életmód és genetikai tényezők emelhetőek ki. A diabetes a legfőbb oka a vakságnak, a veseelégtelenségnek és az alsó végtagi am-putációknak. A cukorbetegséggel kezelt felnőttek két-háromszoros eséllyel kapnak szívrohamot, vagy agyvérzést. Az 1A típusú diabetesre való genetikai fogékonyság vagy a betegség elleni védelem mai ismereteink szerint számos génhez köthető (poligénes betegség). A 2-es típusú diabetes kialakulásában a genetikai tényezőkön kívül a környezetnek is szerepe van. A kialakulás módját ma a metabolikus szindróma felfogása alapján magyarázzuk. A 2-es típusú diabetes családi halmozódása korán felvetette annak a lehetőségét, hogy a kórkép kialakulásában a genetikai tényezők szerepe jelentős. A számos vizsgálat ellenére a 2-es típusú diabetes genetikai háttere még mindig nincs felderítve. Mai tudásunk szerint az öröklődés poligén meghatározottságú. Egészséges táplálkozás, rendszeres mozgás, normál testsúly tartása, és a dohányzás kerülése a megfelelő módja a kettes típusú diabetes megelőzésének, vagy késleltetésének. A betegség kezelhető, a következményei elkerülhetőek vagy elnyújthatóak diétával, mozgással, gyógyszereléssel és a komplikációk folyamatos megfigyelésével és kezelésével. A cukorbetegség kezelése négy pilléren nyugszik: - az étrenden, - a fizikai aktivitáson, - az oralis antidiabetikus gyógyszereken és - az inzulinadagoláson. A cukorbetegség két típusában a négyféle kezelés célja különbözik. Az étrend jelentősége 2-es típusú cukorbetegségben az, hogy a szénhidrátanyagcsere-zavart nor-málissá tegye. A kalóriaszegény étrenddel csökken az inzulinrezisztencia; a táplálék szénhidrát-tartalmának elhúzódó, lassú felszívódásával kiegyenlíthető az inzulinelválasztás csökkenő, illetve kieső első szakasza. Az étrend célja 1-es típusú cukorbetegségben az, hogy az élettanitól eltérő módon beadott inzulin felszívódásához igazítsuk a szénhidrát felszívódását. Magyarországon 2018-ban összesen 557 nyilvántartott diabetológus szakorvos dolgozott. Korosztályi eloszlásukra jellemző, hogy mindössze 1fő 35 évnél fiatalabb, és 20 fő 40 év alatti. Munkájukat 592 főnyi diabetológiai szakápoló (és edukátor) segíti. A kórházakban dolgozó ápolók valamennyi osztályon találkozhatnak egyéb egészségügyi problémáik miatt bekerülő, esetlegesen a cukorbetegség szövődményei-ként fellépő tünetektől szenvedő betegekkel. Ezeket az ápoltakat az alapbetegségük miatt speciálisan kell ellátni. A leggyakrabban fellépő akut szövődmény, amivel a kórházi gyakorlatban nagy valószínűséggel lehet találkozni, a hipoglikémiás kóma, és a hiperglikémiás kóma, melynek két altípusa a ketoacidózis, és a hiperozmoláris non-ketotikus kóma. Ezen esetek súlyossága, illetve a betegek nagy száma miatt indokolt a betegeket ellátó ápolói személyzet tudásszintjének vizsgálata, illetve fejlesztése. A célkitűzéseimben megfogalmazott szakirodalmi célok eléréséhez szekunder forrásokat, és adatbázisokat használtam fel: a WHO, az Eustat, és a KSH (Központi Statisztikai Hivatal) adatbázisait, melyet személyes adatigényléssel egészítettem ki. A primer kutatás eszközeként a papíralapú kérdőívet használtam, mivel a témához és a lehetőségeimhez ez illeszkedett a legjobban. A kérdőív tartalmát a Kenézy Gyula Egyetemi Kórházban korábban az Belgyógyászati Osztály cukorbetegséggel kapcsolatos előadása során használtuk, az előadás tudásanyagának ellenőrzésére. A kérdőívet a kórház és osztályvezetők engedélyének megszerzése után töltettem ki, azonban az eredményeket csak titkosítva használhatom fel. A kérdőívben 20 kérdést tettem fel, négy csoportban: a válaszadó jellemzésére szolgáló szegmentációs kérdéscsoport (pl.: nem, kor, szakképzettség szintje) a cukor-betegséggel és gyógyszereléssel kapcsolatos kérdéscsoportok, valamint a diabeteshez kapcsolódó továbbképzéssel kapcsolatos attitűd felmérésére szolgáló kérdéscsoport. A kérdőívek kitöltése 2019. december 20. és 2020. február 20. között történt, a Kenézy Gyula Egyetemi Kórházban, hat különböző osztályon, önkéntes válaszadással. Az osztályokra 250 kérdőívet osztottam ki, ezek közül 159 darabot kaptam vissza, melyek közül 157 db volt értékelhető. A feldolgozás során a helyes válaszokat, mint erősségeket természetesnek vettem, ezért inkább a hibákat vizsgáltam kiemelten, megerősítésre váró gyengeségként fel-fogva azokat, a betegellátási minőség javítása céljából. A hipotéziseimet többségükben elfogadtam. - - A dolgozók elméleti ismeretei a cukorbetegséggel kapcsolatban nem megfelelőek. (pl. a betegség fogalma) - Hiányos a gyógyszereléssel és az ápolással kapcsolatos ismeretek szintje. Az inzulinok közül kevésbé ismertek az ultragyors analóg készítmények, illetve a közepes hatástartamú NPH-k. A válaszadók nincsenek tisztában az egyes beadási pontok (has, felkar, comb, tompor) felszívódási sebességei közötti különbséggel. Az enyhe, a középsúlyos és a súlyos hipoglikémia tünetei közül, a többségnek csak a súlyosat sikerült párosítani a megfelelő terápiával. - A dolgozók igénylik a továbbképzést a cukorbetegséggel kapcsolatban, 90%-a szívesen hallgatna meg egy munkahelyi előadást. - Azokon az osztályokon, ahol dolgozik diabetológiai szakápoló, a cukorbetegséggel kapcsolatos átlagos ismeretszint magasabb. Az eredmények többsége alátámaszotta a tudás disszeminációját alátámasztó hipotézist, azonban kisebb számban voltak annak ellentmondó eredmények is, melyek inkább a specialista alkalmazásának generalisták közötti kontraszelekciós hatására világított rá. A szakirodalom és a kutatási eredményeim ismeretében a következő javaslatokat fogalmaztam meg. 1. Dolgozói szinten: a munkatársaknak keresniük kell a lehetőséget a személyes tudás gyarapítására, előadásokon, továbbképzéseken, és konferenciákon való részvételre, megbízhatóságuk növekedése miatti karrierlépcsők könnyebb be-vétele érdekében. 2. Osztály szinten: az osztályok működéséért felelős főorvosoknak és főnővéreknek a diabetes mellitus-szal, és egyéb gyakori betegségekkel kapcsolatosan előadásokat kellene szervezni, a meglévő tudásbázis kiterjesztése céljából. 3. Kórház szintjén: igyekezni kell a korlátozott létszámban rendelkezésre álló humán erőforrás minél teljesebb képzésére, és ehhez a szabadidőt, és a képzés anyagi hátterét biztosítani célszerű. (A válaszadók konkrétan igénylik ezt.) 4. Egészségügyi rendszer szintjén: a. a cukorbetegség magas prevalenciája miatt célszerű lenne diabetológiai szakápolói ösztöndíjakkal (vagy akár szakorvosi ösztöndíjakkal) az el-látói létszám növelésével javítani a lakosság ellátás színvonalát (rövidíteni a várakozási időket) b. a koronavírus-veszély csökkenésével, ahol lehetséges, megnyitni a betegellátó központokat, hogy a szövődmények kockázatát minimalizálni lehessen, c. a magyar lakosság nemzetközi összehasonlításban is magas érintettsége miatt felvilágosító-megelőző intézkedéseket meglépni, hogy a betegség kialakulását késleltetni, korosztályonkénti prevalenciáját csökkenteni lehessen.54hudiabetes mellituscukorbetegségápolásápolói személyzet tudásszintjének felméréseDEENK Témalista::Orvostudományrestricted