Sólyom, PéterKépiró, Krisztina2018-05-102018-05-102018-05-10http://hdl.handle.net/2437/251690Az Alkotmánybíróság, mint egyik alapvető közjogi intézményünk, Magyarországon már közel harmincéves múltra tekint vissza, és ezen idő alatt kisebb-nagyobb változtatások érték mind hatásköreit, szervezetét, eljárását és pozícióját illetően. Az egykor, 1989-ben felállított intézményt 2010-ig csak kisebb módosítások érték. Ezt követően 2012. január 1-jén hatályba lépett új alkotmányunk, az Alaptörvény, és ezzel együtt egy új Alkotmánybíróságról szóló törvény is, a 2011. évi CLI. törvény. „Rendszerváltásunktól egészen 20 éven keresztül a köztársasági alkotmányt védő, absztrakt normakontrollon alapuló alkotmánybíráskodás volt jellemző, konkrét döntésekkel és elvi tételek megfogalmazásával határozta meg Magyarország új alkotmányos rendszerének tartalmi elemeit. Gyakorlata az alkotmányozás, a jogalkotás és a bíráskodás ismertetőjegyeit egyaránt magán hordozta,”1 majd 2012-től a bírói jogalkalmazás felülvizsgálatát és egy új alkotmánybíráskodás megteremtését tette elsődleges feladatának a jogalkotó. Dolgozatomban mindezen 28 évet felölelő alkotmánybírósági tevékenységet ismertetem, kitérve a hatáskörök változásaira részletesen. Először az alkotmánybíráskodásról, mint tevékenységről adnék egy átfogó betekintést. Ahhoz, hogy „egy állam teljesítse az emberi jogok tiszteletben tartására és védelmére vonatkozó alkotmányos kötelezettségét, nem elegendő elismerni az alapvető jogokat és csatlakozni a nemzetközi emberi jogi intézményekhez, hanem hatékony belső jogvédő mechanizmusokat kell létrehozni és működtetni.”2 Pontos meghatározás nincs rá, de sajátosságaival jól körülírható. A mai demokráciákban a hatalommegosztás elvéhez kapcsolódóan a jogállamiságot biztosító egyik legkiemelkedőbb garancia az alkotmánybíráskodás intézményének kialakítása. Az alkotmánybíráskodás alapja az alkotmány megkülönböztetett jelentősége a jogrendszerben. Mint az alkotmányvédelem legalapvetőbb apparátusa csak jóval később alakult ki, mint maga az alkotmányos állam, mitöbb a hatalommegosztás gondolatával is összeférhetetlen. „Ugyanis a jogállamot erősítő alkotmánybíráskodásnál legfontosabb az alkotmánybíráskodás függetlensége a többi hatalmi ágtól, amely biztosíthatja, hogy a politikai döntéshozatali folyamatok és akaratnyilvánítások, az alkotmány rendelkezései és az abban foglalt alapelvek által meghatározott keretei között maradjanak. Leginkább a hatalmi ágakat szétválasztó, a köztük kiépített „checks and 1 GÁRDOS-OROSZ FRUZSINA: AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG 2010-2015, MTA TK JOGTUDOMÁNYI INTÉZET, 443. 2 HALMAI GÁBOR-TÓTH GÁBOR ATTILA: EMBERI JOGOK, OSIRIS KIADÓ, BUDAPEST, 2003, 191. - 4 - balances” (fékek és egyensúlyok) rendszerére alapozott amerikai alkotmányos berendezkedés elveinek felel meg a bíróságok alkotmánybíráskodási rendeltetése.”3 Fogalmát tekintve, a különböző jogszabályok alkotmányossági vizsgálatát, és az Alaptörvénybe ütköző jogi norma megsemmisítését jelenti. Jogi szempontból nézve pedig, a jogforrási hierarchia csúcsán álló Alaptörvényt veti össze konkrét esetekkel. „Az absztrakt normakontroll, mint az Alkotmánybíróság fő tevékenysége a hierarchikus jogszabályi rend őrévé teszi a bíróságot.”4 Az Alkotmánybíróság egy önálló állami szerv, a hatalmi ágaktól teljesen függetlenül, egymással mellérendelt viszonyban áll, amellyel biztosítja, hogy a meghozott döntéseiknek alkotmányosnak kell lenniük. „Ebből a megközelítésből nézve a bíróság kifejezés a testület függetlenségét, mint tevékenységének jellegét juttatja kifejezésre, ez ugyanis közelebb áll a jogalkotáshoz, mint az igazságszolgáltatáshoz.42hualkotmánybíráskodásAlkotmánybíróságMagyaroroszágalkotmánybíráskodás