Kricsfalusi, BeatrixMikoly, Zoltán2025-01-312025-01-312024https://hdl.handle.net/2437/386307Absztrakt A dolgozat a politikai erőszak elbeszélésmódjait vizsgálja három kortárs német nyelvű regényben (Marcel Beyer Flughunde, Herta Müller Herztier és Juli Zeh Corpus Delicti – Ein Prozess című regényében), és arra keresi a választ, hogy az erőszak elbeszélésének milyen szabályszerű, mind a három írónál megfigyelhető stratégiái vannak és egyben milyen esztétikai különbségek mutatkoznak meg e tekintetben a három író között. A dolgozat tárgyát irodalom-, mediális kultúratudományi, narratológiai, esztétikai és fenomenológiai szempontból közelíti meg, miközben az elemzésbe bevonja az írók poetológiai előadásait, esszéit is. A disszertáció abból a feltételezésből indul ki, miszerint a (politikai) erőszak teljes valójában az irodalom, a nyelv, a szöveg eszközeivel csak korlátozottan ragadható meg, amennyiben az erőszak a nyelv antitéziseként működik. Ebből kifolyólag az irodalom – az erőszak megfelelő irodalmi reprezentációjának érdekében – olyan szubverzív esztétikai stratégiákat alkalmaz, melyek lényege egyes narratív kategóriák elbizonytalanításában, a határátlépésben, a dialektika feloldásában, az átmenetben, egyfajta rendezetlenségben áll. Ezzel egyidejűleg olyan szöveg keletkezik, illetve keletkezhet, mely ellenáll az olvasó értelmezési akaratának, így saját maga is erőszakossá válik. Erőszak-nyelv-irodalom feszültségében a dolgozat tehát egyfelől az irodalomban, vagyis az elbeszélt történetben jelenlévő erőszakot vizsgálja (Gewalt in der Literatur). Másfelől viszont szó esik az irodalom, a szöveg erőszakjáról (Gewalt der Literatur), mely esztétikai ellenállásként értelmezhető. Az ellenállás célpontjában hol az elbeszélt erőszakos hatalom áll – ilyenkor ennek szöveg általi kritikájára és dekonstrukciójára kerül sor –, hol pedig maga az olvasó. Ez utóbbi esetben az erőszakos szöveg magában hordozza annak lehetőségét, hogy érzelmileg, hangulatilag bekebelezze a befogadót. A dolgozat ebben a kontextusban elemzi Beyer, Müller és Zeh egy-egy regényét és követi nyomon, hogy a nyelven túl az erőszaknak milyen egyéb diszkurzív beíródásai jönnek létre a hangba (Beyer), a térbe és az atmoszférába (Müller), valamint a testbe (Zeh). Beyer regénye a náci rezsim »akusztikáját«, az ún. hangos/beszélő-diszpozitívumot (Laut/Sprecher-Dispositiv) aktiválja, Müller regénye többek között a térábrázoláson keresztül teremti meg az erőszakos diktatúra atmoszféráját, míg Zeh regénye a testábrázoláson és a regény retorikáján keresztül a náci rezsim biopolitikáját aktiválja. A dolgozat végkövetkeztetése szerint azonban egyértelmű különbség mutatkozik meg a három író között. Míg Beyer és Müller számára a politikai erőszak és az ellenállás esztétikai-textuális fenoménként tételeződik, így azok a regényszöveg diskurzusán keresztül is létrejönnek, addig ez az esztétikai teljesítmény Zehnél elmarad, ami némi diszkrepanciát szül az írónő poetológiai esszéi és tényleges írói praxisa között. Zeh politikai ellenállása az irodalmi szövegről átkerül az azon kívüli realitásba, mely az írónő „pamfletjeiben”, nyilvános felszólalásaiban és interjúiban érhető tetten. Kulcsszavak: irodalomtudomány, kultúratudomány, narratológia, fenomenológia, erőszak, hatalom, hang, zaj, test, Leib, atmoszféra, hangulat, Stimmung, tér, Marcel Beyer, Herta Müller, Juli ZehAbstract This paper examines the narrative modes of political violence in three contemporary German language novels (Marcel Beyer's Flughunde, Herta Mu ller's Herztier and Juli Zeh's Corpus Delicti Ein Prozess), and seeks to answer the question of what regular strategies of narrating violence are evident in all three authors, and what aesthetic differences are evident in this respect between the three writers. The paper approaches the subject from literary, medial cultural, narratological, aesthetic and phenomenological perspectives, while also including the writers' poetological performances and essays in the analysis. The thesis is based on the assumption that the full reality of (political) violence can only be grasped to a limited extent through the means of literature, language and text, insofar as violence functions as an antithesis of language. Consequently, literature, in order to provide an adequate literary representation of violence, employs subversive aesthetic strategies that consist in the disambiguation of certain narrative categories, in the crossing of boundaries, in the dissolution of dialectics, in a kind of transition and in a kind of disorder. At the same time, a text is, or can be, produced that resists the reader's will to interpret it, thus becoming violent itself. In the tension between violence and language literature, the paper thus examines violence in literature, i.e. in the narrative story (Gewalt in der Literatur). On the other hand, the violence of literature, of the text (Gewalt der Literatur), is discussed, which can be interpreted as aesthetic resistance. The target of this resistance is either the violent power of the narrative in which case it is critiqued and deconstructed by the text or the reader himself. In the latter case, the violent text has the potential to emotionally and moodily envelop the recipient. It is in this context that the paper analyses the novels of Beyer, Mu ller and Zeh and traces the discursive inscriptions of violence beyond language into sound (Beyer), space and atmosphere (Mu ller) and the body (Zeh). Beyer's novel activates the 'acoustics' of the Nazi regime, the so called Laut/Sprecher Dispositiv, Mu ller's novel creates the atmosphere of the violent dictatorship through, among other things, the representation of space, while Zeh's novel activates the biopolitics of the Nazi regime through the representation of the body and the rhetoric of the novel. However, the paper concludes that there is a clear difference between the three writers. Whereas for Beyer and Mu ller political violence and resistance are posited as aesthetic--textual phenomena, and thus are also produced through the discourse of the novel text, this aesthetic performance is absent in Zehn, which creates a certain discrepancy between the writer's poetological essays and her actual literary praxis. Zeh's political resistance is transferred from the literary text to the reality outside it, which can be seen in her 'pamphlets', public speeches and interviews. keywords: literary studies, cultural studies, narratology, phenomenology, violence, power, voice, noise, body, Leib, atmosphere, Stimmung, mood, space, Marcel Beyer, Herta Mu ller, Juli Zeh216huirodalomtudománykultúratudománynarratológiafenomenológiaerőszakhatalomhangzajtestLeibatmoszférahangulatStimmungtérMarcel BeyerHerta MüllerJuli ZehLiteraturwissenschaftKulturwissenchaftNarratologiePhänomenologieGewaltMachtStimmeGeräuschKörperAtmosphäreStimmungRaumliterary studiescultural studiesnarratologyphenomenologyviolencepowervoicenoisebodyatmosphereStimmungmoodspacePhD, doktori értekezésIrodalom- és kultúratudományokBölcsészettudományok