Nagy, LeventeCsősz, László2023-04-172023-04-172023-04-14https://hdl.handle.net/2437/349685A dolgozatomban először is szeretném bemutatni a klasszikus és realista demokráciaelméletet Körösényi András műveinek felhasználásával. Olyan főbb szempontok mentén hasonlítom össze a két elméletet, mint a döntéshozási metódus formája, mikéntje, a vezetők hatalma és szabad döntéshozási joga. Továbbá, szó lesz az állampolgárok kompetenciájáról a mindennapi életben és a politikában. Fontos szempont a felelősségvállalás a politikusok és állampolgárok szempontjából. Kik válnak a közakarat formálóivá? Weber és Schumpeter a jeles képviselői a realista iskolának és elvetik a klasszikus elméletet, később Weber fogalmazza meg először a vezérdemokráciát, mint kormányzati formát. Ezek után Körösényi András írásai mentén szeretném bemutatni a plebiszciter vezérdemokráciát, azaz a népszavazáson alapuló demokráciát, ahol a legfontosabb politikai szereplő a hatalmat irányító vezér. Be szeretném mutatni, hogy a vezérdemokrácia egy olyan sajátos kormányzati forma, amely ötvözete az autoriter és liberális demokratikus berendezkedésnek, ami stabilan és tartósan fennmaradhat, anélkül, hogy közeledne bármelyik pólus felé. Továbbá, szeretném ismertetni azt az öt fontos tényezőt, amely szükséges ahhoz, hogy kialakuljon egy ilyen politikai berendezkedés. Nem fontossági sorrendben az első tényező, hogy a vezetőnek szüksége van egy bizonyos karizmára, amivel meg tudja győzni az állampolgárokat. A második szempont a vezér legitimációja, ami a néptől fakad, hiszen ők választották meg. Harmadik szempont szerint szükség van egy rendkívüli, vagy veszélyhelyzetre, aminek köszönhetően a vezető meg tudja ragadni a hatalmat. A következő szempont, hogy a vezetőnek forradalmi változásokat kell bevezetnie a politika világában, hiszen a karizmatikus képességeinek köszönhetően különleges küldetése van. Végül, fontos szempont a vezető és az alattvalók közötti kapcsolat, amit többnyire a „felülről-lefelé” tartó irányba történő kommunikáció és erős érzelmi ráhatás jellemez. A következő fejezetben a vezér jellemző tulajdonságait szeretném bemutatni. Egyrészt, fontos, hogy a vezér milyen mértékben cselekszik a saját preferenciái alapján, és mennyire veszi figyelembe a nép akaratát. Vajon csak a vezetői csoportok döntenek a közügyi döntésekben vagy van beleszólása az állampolgároknak is? Fontos kérdéssé válik, hogy a nép miként és milyen mértékben tudja ellenőrizni a regnáló hatalmat. Ezt követően pedig arra a kérdésre kísérelem meg a válaszadást, hogy a társadalom rendelkezik-e önálló célokkal és akaratokkal, vagy a politikai vezetőknek kell ismertetni saját céljaikat, és a polgároknak ezek közül kell választaniuk. Körösényi munkáira alapozva bemutatom, hogy az Orbán-rezsim miért minősíthető a plebiszciter vezérdemokrácia iskolapéldájának. A populizmus paradigmája felől szeretném megközelíteni az Orbán-rendszert, kérdés persze, hogy az megfelelő alapot képez-e az Orbán- rezsim vizsgálatához. A későbbiekben pedig azt mutatom be, hogy az Orbán-rendszer milyen mértékben fele meg a plebiszciter vezérdemokrácia főbb kritériumainak (karizmatikus vezetés és legitimáció, a vezető és a nép közötti viszony, a képviselet plebiszciter jellege, válsághelyzet és válságdiskurzus, a közpolitika radikális jellege). A hatalomgyakorlás mikéntje képezi dolgozatom folytatását, illetve arra keresem a választ, hogy milyen személyi változások történtek a gazdasági és média szektorokban a 2010-es hatalomváltás után. A záró fejezet kihívó kérdése, hogy vajon mi történhet ezzel a politikai berendezkedéssel az elkövetkezendő időkben.33huplebiszciter vezérdemokráciaOrbán-rendszerDEENK Témalista::TársadalomtudományokHozzáférhető a 2022 decemberi felsőoktatási törvénymódosítás értelmében.