Szentes, SzilárdTasi, Julianna0Wichmann, BarnabásPenksza, Károly2024-07-232024-07-232021-10-28Gyepgazdálkodási Közlemények, Évf. 7 szám 1-2 (2009): Gyepgazdálkodási Közlemények (GS-07) , 73-781785-2498https://hdl.handle.net/2437/376859Sample areas can be found in the Tapolcai Basins. Phytosociological samples were collected: 32 ha grassland stand with low intensity grazing (under-grazed pasture), 38 ha overgrazed pasture, 34 ha meadow (hayfield) and the stand where animals drank. The areas were suitable for following up the changes of vegetation and production during the grazing season of the year. 5 replicates of 2×2 m phytosociological samples plots were examined on each grasslands according to the Braun- Blanquet method (1964) in April, May, June, August and September 2008. 118 Hungarian Grey Cattle were grazed on the pastures. 14 species were common in each saple areas, wich are dominant species of natural grassland associations ( Agrostis stolonifera, Festuca arundinacea, Deschampsia aespitose ) in the region. The overgrazed pasture had only low nutritive value and contained high number of weed species. About one month per year grazing time in the undergrazed area was not enough to achieve a better state of species diversity, although the forage production of the area remained high. The number of species and the 32 ha grassland was high (58) weeds was due to the high number of weeds, however the nutritive value of this grassland was poor. The species number of the hayfield was lower (31) than and grassland, however species composition was better and the nutritive was higher. It seemed that management was suitable and the hayfield.A badacsonytördemici szürkemarha-legelőn, kiegészítő legelőn (alullegeltetett térszín), legelőn (túllegeltetett térszín), kaszálón és a területén belül található itató környékén folytattunk a legeltetési idény során, évi 5 alkalommal botanika felvételezéseket. Ezek alapján később gyepgazdálkodási és takarmányozási számításokat végeztünk. Mintaterületenként 5 cönológia felvételezést végeztünk 2×2 m-es kvadrátokat alkalmazva Braun-Blanquet (1964) módszere szerint. A területen 118 szürkemarha legel. A területek fajkészletét is összehasonlítottuk. A legnagyobb fajszám a legelőn volt, ha az itató környéki térszín fajait is figyelembe vettük, amelynek jelentős része gyom. A négy mintaterület fajkészletét összevetve 14 közös faj fordult elő, amelyek közül a természetes vegetáció állományalkotó taxonjai is megtalálhatók: Agrostis stolonifera, Festuca arundinacea, Deschampsia caespitosa . A legeltetés hatására, az erős túllegeltetett területen sem tűntek el a terület eredeti vegetációtípusait felépítő domináns fajok. A kiegészítő legelőn az évi kb. 1 hónapnyi legeltetés nem volt elegendő ahhoz, hogy a fajdiverzitás szempontjából kedvezőbb helyzet alakuljon ki, amellett, hogy a takarmányhozama a területnek magas maradt. A legelőn a fajszám magas (58), ami a sok gyom jellegű növénynek köszönhető, de a takarmányértéke gyenge. A kaszáló fajszáma (31), ha el is marad a legelőkhöz képest, a fajösszetétel szerencsésebb és a takarmányszolgáltató képessége jó. A terület helyes kezelése itt folyik.application/pdflegeltetéslegelőkaszálófajösszetételgrazingpasturehayfieldspecies compositionfolyóiratcikkOpen Accesshttps://doi.org/10.55725/gygk/2009/7/1-2/10276Gyepgazdálkodási Közlemények1-27Gyepgazdálk. közl.