Szeverényi, Sándor2026-01-152026-01-152025-11-02Debreceni Szemle, Évf. 33 szám 3 (2025) , 272-2791218-022Xhttps://hdl.handle.net/2437/402279Az írás rövid elvi-elméleti bevezető után, amely kitér nyelv és beszélő viszonyára, annak kutathatóságára és modellezhetőségére, a közelmúlt uráli őshaza rekonstrukcióit mutatja be. Ezek után tárgyalja az archeonyelvészet archeogenetikával kiegészített újabb irányait a legfrissebb szakirodalomból válogatva. Konklúzióként megfogalmazza, hogy az archeonyelvészet modelleket és forgatókönyveket képes megalkotni, ezek a forgatókönyvek pedig sokkal életszerűbbek, mint a korábbi évtizedek elvei és módszertani alapjai szerint megalkotott modellek. Az uráli nyelvészet eredményei nem mondanak ellent a régészet és az archeogenetika eredményeinek, sőt párhuzamba állíthatók velük.application/pdfuráli nyelvészetőshazaarcheonyelvészeta magyar nyelv eredetefolyóiratcikkOpen AccessSzerző(k)https://doi.org/10.59424/debreceniszemle/2025/33/3/272-279Debreceni Szemle333Debr. szle.1588-029X