2008-12-022008-12-029639048852http://hdl.handle.net/2437/37961"Boldogult édesanyám hozzám intézett leveleinek volt egy folyton megismétlődő passzusa, amely így szólott: - Kijelentem, hogy sohase voltam olyan boldog, mint mostanában. Az öregség az élet legszebb korszaka. Édes fiam, ezt bátorításul küldöm neked! - Lám a hajam már fehéredett, egyre jobban kikerültem az anyai gondoskodás hatóköréből; önállóbb, tapasztaltabb lettem, mint édesanyám volt. És az anyai szív mégis tudott találni valami kincset, amivel fiát megajándékozhatta: elküldte okos, szép öregségének biztató mosolyát. Az ő drága emlékét szolgálom amikor ezt a mosolyt embertársaimnak tovább adom."http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+000000796620000000796620