Fónai, MihályJakab, Judit2024-01-312024-01-312023https://hdl.handle.net/2437/365769A roma gyermekek oktatásának kérdése sarkalatos pontja az egyes országok oktatáspolitikájának, különösen a volt szocialista országokban Az Európai Unióhoz való csatlakozással elkezdődtek azok az intézkedések, amelyek az EU-konform alapelveknek megfelelően az esélyegyenlőség, az integráció, az inklúzió jelszavai alatt fogantak, és amelyek legfőbb célja a roma gyermekek iskolázottságának növelése. Bár minden ország az EU-s irányelveket követi, a „szocialista múlt” különbözősége, a rendszerváltás gazdasági, társadalmi folyamatai, a többség-kisebbség viszonyának jellemzői országonként más-más kontextust teremtenek a roma lakosság integrálásának. Dolgozatom célcsoportját olyan pedagógusok képezik, akik a Csíki-medence (Hargita megye, Románia) olyan általános iskolájában tanítanak, ahol a roma tanulók aránya meghaladja a 25 százalékot. A kutatás célja a pedagógusokkal készített interjúk alapján kirajzolódó pedagógusi attitűdök tipologizálása és ezeknek az értelmezése a társadalmi környezet és az iskolai kontextus keresztmetszetében. Az attitűdök vizsgálata nem közvetlen méréssel (különböző attitűdmérő skálákkal) történt, hanem közvetve valósult meg, az expliciten megfogalmazott válaszok mellett az implicit módon megjelenő pedagógusi nézetekre, meggyőződésekre, viszonyulásokra is következtettem. Az attitűd fogalmának „érzelmi, akarati és intellektuális komponenseire” (Donat – Brandweiner – Kerschbaum, 2009) alapozva a pedagógusok attitűdjének vizsgálatánál a többdimenziós megközelítést követtem. Az eltérő kulturális hátterű/roma tanulók oktatásával kapcsolatos szakirodalmak következtetéseit felhasználva állítottam össze egy ún. elvárásrendszert, amelynek a roma többségű osztályokban, iskolákban tanító pedagógusoknak „ideális esetben” meg kellene felelniük. Ezeket az elvárásokat mintegy indikátorként használva a pedagógusi attitűdmintázatok három típusát különítettem el: a gyermekközpontú, a szabálytisztelő és a vívódó típust. A pedagógusok viszonyulásában különböző tényezők hatására ezeknek a típusoknak bizonyos dimenziói keverednek. A hangsúlyosan megjelenő jellemzők alapján így jött létre a többnyire gyermekközpontúak, a többnyire szabálytisztelők, az elfáradt szabálytisztelők, az optimista és a pesszimista vívódóak kategóriája. Az eredményeket próbáltam az adott társadalmi kontextusban értelmezni, gyakran hivatkozva a romániai oktatási rendszer jellemzőire, a térségi roma-nem roma „egy más mellett élés” hatásaira. A kutatás eredményei rávilágítanak, hogy mind országos, mind települési-intézményi, mind az iskolák szintjén hiányzik egy sor olyan feltétel, amely elengedhetetlenül szükséges lenne a roma tanulók sikeres iskolai integrációjához. Az iskolai integrációt nehezíti a térségre jellemző társadalomtörténetileg meghatározott magyar – roma viszony sajátossága is, amelyre évtizedekig a nagyfokú térbeli, társadalmi, mentális elkülönülés és aszimmetria volt jellemző. Bár az 1989-es rendszerváltozás után a térbeli elkülönülés részlegesen felszámolódott, és a romák körében is elindultak bizonyos modernizációs folyamatok, az 1989 előtti időszakban működő társadalmi modell tartósan tovább él. A két közösségnek az oktatáshoz, a pedagógusokhoz, a tananyaghoz, az iskolai elvárásokhoz való viszonyulása egymástól teljes mértékben különböző. Az egyes családok iskolával kapcsolatos magatartása számára a saját közösség érték- és normarendje képezi a referencia keretet. Ez a kettősség minden tekintetben rendkívül nehéz helyzetbe hozza a roma gyerekeket oktató pedagógusokat. Ebben a kontextusban a pedagógusoknak tulajdonított „kulcsszerep” sokat veszít érvényességéből, a pedagógusok bizonyos strukturális tényezők szorításában, igen korlátozott hatáskörrel felruházva próbálnak nagyon gyakran rendszerszintű problémákat kezelni. Tulajdonképpen a roma tanulók iskolai integrációjának sikerességét kérik számon tőlük, a szükséges feltételek biztosítása nélkül. A pedagógusok egy ún. „köztes szerepben” próbálnak helytállni, egyfelől a hivatalos előírások, oktatásszervezési keretek, elvárások kényszere, másfelől a kihívásokkal teli helyzetek gyakran „bűntudatkeltő” informális megoldásai között vergődnek, gyakran a változtatás lehetősége nélkül. Ezzel magyarázható a „vívódóak”/„pesszimista vívódóak” jelentős aránya a kutatásba bevont pedagógusok körében.The issue of Romani children's education is a cornerstone of education policy in some countries, especially in the former socialist countries. With the accession to the European Union, measures were launched under the slogans of equal opportunities, integration and inclusion, in accordance with the EU principles, with the main aim of increasing the schooling of Romani children. Although all countries follow the EU directives, the diversity of the "socialist past", the economic and social processes of regime change, the characteristics of majority-minority relations create different contexts for the integration of the Romani population. The target group of my thesis is teachers who teach in primary schools in the Ciuc Basin (Harghita County, Romania) where the proportion of Roma pupils exceeds 25%. The aim of the research is to typologize the attitudes of teachers, based on interviews with teachers, and to interpret these attitudes in the cross-section of the social environment and the school context. The attitudes were not measured directly (using different attitude scales), but indirectly, and in addition to the explicitly formulated responses, I also inferred the implicitly expressed views, beliefs and attitudes of the teachers. Based on the "affective, conative and cognitive components" of the concept of attitude (Donat - Brandweiner - Kerschbaum, 2009), I followed a multidimensional approach to the study of teachers' attitudes. Using the conclusions of the literature on the education of pupils from different cultural backgrounds/Romani pupils, I have compiled a set of expectations that teachers working in classes and schools with a Romani majority should "ideally" meet. Using these expectations as an indicator, I have distinguished three types of teacher attitude patterns: the child-centred, the rule-abiding and the conflicted. In the teachers' attitudes, certain dimensions of these types are blended by different factors. Based on these salient characteristics, the categories of mostly child-centred, mostly rule-abiding, tired rule-abiding, optimistic conflicted and pessimistic conflicted have emerged. I attempted to interpret the results in the given social context, often referring to the characteristics of the Romanian education system and the effects of the Romani/non-Romani coexistence in the region. The results of the research show that a number of conditions, which would be indispensable for the successful integration of Roma pupils in schools, are missing at national, local-institutional and school level. School integration is also hampered by the historically defined Hungarian-Romani relationship in the region, which for decades was characterised by a high degree of spatial, social and mental segregation and asymmetry. Although after the regime change in 1989, spatial segregation has been partially eliminated and some modernisation processes have started among the Romani people, the pre-1989 social model persists. The two communities have completely different attitudes towards education, teachers, curriculum and school expectations. Each family's attitude towards school is framed by the values and norms of its own community. This duality puts teachers working with Romani children in an extremely difficult position in all respects. In this context, the "key role" attributed to teachers loses much of its validity, as teachers, constrained by certain structural factors and with very limited powers, try to tackle problems that are very often of a systemic level. In essence, they are expected to succeed in integrating Romani pupils into schools without being provided with the necessary conditions. Teachers are trying to cope in a sort of "in-between" role, caught between the constraints of official regulations, organisational frameworks and expectations on the one hand, and the frequently "guilt-inducing" informal solutions to challenging situations on the other, often without the possibility of change. This may explain the high proportion of "conflicted"/"pessimistic conflicted" teachers among the respondents.192huoktatás, roma tanulók, pedagógusi attitűdök, oktatáspolitika, roma-magyar viszony, Csíki-medence (Hargita megye, Románia)education, Romani students, teachers' attitudes, educational policy, Romani-Hungarian relations, Ciuc Basin (Harghita County, Romania)Szociológiai tudományokTársadalomtudományok