2008-11-252008-11-259789635067381http://hdl.handle.net/2437/33457Az avantgárd művelődéstörténeti és kultúrfenomenológiai fogalmát úgy használjuk a mindennapi beszédben, hogy a fogalom határai tisztázatlanok, fókusza homályos. A könyv több szálon futó, módszereiben is többrétű gondolatmenete végső soron a fogalom tisztázására törekszik: olyan történeti és morfológiai kérdéseket fogalmaz és próbál megválaszolni, amelyek révén világosabbá válik, miben áll az avantgárd sajátos mássága, idegensége, periferikussága, és hogy ez a másság milyen módon gyakorol mégis döntő befolyást az európai kulturális tradíció centrális folyamataira. Az elméleti fejezetek olyan kérdésekre koncentrálnak, mint az önreferencia, az ismétlés, a reprezentáció és annak elkerülése, vagy maga a művészi experimentalizmus. Ezen elméleti kérdések hátterét a történeti fejezetek építik ki, amelyek elsősorban Kassák és köre irodalmi aktivizmusára, valamint az ezzel párhuzamos nemzetközi dadaizmusra koncentrálnak. A vizsgált jelenségek egyetemességét az jelzi, hogy a megvilágító erejű példák spektruma a kései Vörösmarty fogadtatásától Hajas Tibor és Tandori Dezső munkásságáig terjed.http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibDEK00691194bibDEK00691194