Treszl, AndreaFodor, Klára2013-04-302013-04-302013-04-302013-04-30http://hdl.handle.net/2437/166332Az uvealis melanomában szenvedő betegek mintegy felénél már a diagnózis felállításakor jelen van távoli áttét, a jelenleg alkalmazott szisztémás kezeléstől függetlenül ezen betegek mintegy 90%-át 2 éven belül elveszítjük. A célzott daganatterápiára kifejlesztett, doxorubicinnel konjugált LHRH (Luteinizing Hormon- Releasing Hormon) analóg AN-152 (AEZS-108) daganat proliferációra gyakorolt gátló hatását számos in vitro és in vivo kísérletben igazolták.Korábbi vizsgálataink szerint az OCM-3 uvealis melanoma sejtek overexpresszálják az LHRH receptorát és az in vitro AN-152 kezelés szignifikánsan csökkenti proliferációjukat. Jelenlegi munkánk során azt tanulmányozzuk, hogy az AN-152 milyen génexpressziós változásokat idéz elő OCM-3 sejtekben in vitro kezelés hatására. A kísérlet során real-time reverz transzkriptáz PCR array-t használtunk 94, az angiogenezisben részt vevő gén kvantitatív kifejeződésének vizsgálatára kezeletlen és AN-152-vel kezelt sejteken.Az upregulálódott gének közül a legjelentősebb változást a SERPINB5/Maspin tumorszupresszor génnél tapasztaltuk, míg a downregulált gének esetében a legkifejezettebb a daganatok progressziójában központi szerepű HIF1-α gén változása volt.Az említett gének fehérje szintű megjelenését Western blot analízissel is kiegészítettük.48huAN-152uvealis melanomacélzott daganatterápiaDEENK Témalista::OrvostudományDEENK Témalista::Biológiai tudományok