Horváth, ÁkosSzőke, Tamás2007-06-212007-06-212005http://hdl.handle.net/2437/2446Kvalitatív immunhisztokémiai vizsgálatokkal bizonyítottuk, hogy a tüdőcarcinomasejtek galektin-1- expresszáló képessége és galektin-3-kötőképesége szignifikánsan rontja a radikálisan operált betegek prognózisát. A fenti galektinek expressziója és kötőkapacitása nem függ össze sem a T stádiummal, sem a nyirokcsomóáttétek megjelenésével. Több prognosztikai paraméter közül a galektin-3-kötőképesség és a galektin-3-expresszió többváltozós vizsgálat során független prognosztikai faktornak bizonyult. Mivel összefüggés nem mutatható ki a pTN klasszifikációval, feltételezhetően egyéb módon (a sejt-sejt, sejt-ECM kapcsolatok befolyásolásával) van szerepe a tumorprogresszióban. A kissejtes tüdőcarcinomáknál a pozitív reakciót adó tumorok aránya szignifikánsan kisebb, mint a nem kissejtes tüdőtumoros eseteknél. Véleményünk szerint a fenotípusban észlelt különbég összefügg a kissejtes tüdőrák eltérő biológiai viselkedésével. A szöveti struktúra vizsgálatának (szintaktikai struktúraanalízis) eredményei nem mutatnak szignifikáns összefüggést sem a pT, sem a pN klasszifikációval. Több vizsgálati sorban tapasztaltuk, hogy az előrehaladottabb pT stádiumokban fokozatosan nő a tumorsejtek, valamint – külön megvizsgálva – a közepesen és intenzíven festődő sejtek közötti távolság, ugyanakkor ez az összefüggés statisztikailag nem jelentős. A pN változását a struktúraanalízis eredményei legtöbbször még tendenciájukban sem követik. A differenciáltabb NSCLC típusokban (laphám- és adenocarcinoma) a tumorsejttávolságok kisebbek, a sejtclusterátmérők nagyobbak, mint a differenciálatlanabb nagysejtes carcinománál. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a differenciálatlan tumoroknál a sejtek adhéziója csökken, a migráció fokozódik és ez a folyamat kvantitatívan is jellemezhető. A tumorsejtclusterek átmérőjének növekedése kedvező prognosztikai faktornak bizonyult több vizsgálati sorban is, amelynek magyarázata az lehet, hogy ezekben az esetekben az intercelluláris kötődések még erősek és minimális a tumorsejtek migrációja. 4 paraméternél tudtunk közvetlen prognózis-meghatározásra is alkalmas kategóriákat felállítani. A galektin-3-kötő tumoroknál a nem festődő daganatsejtek közötti nagyobb átlagos távolság (>27 µm), a galektin-3-expresszáló daganatoknál az intenzíven festődő tumorsejtclusterek nagyobb átmérője (>56 µm), a hialuronsavkötő tumor esetén a nem festődő tumorsejtclusterek nagyobb átmérője (>56 µm), a kalcium mediálta hialuronsavkötő tumoroknál pedig az intenzíven festődő tumorsejtclusterek nagyobb átmérője (>46 µm) szignifikánsan jobb prognózissal jár. A mikrovaszkularizáltság vizsgálata során a felületfrakció és a pT között találtunk szignifikáns összefüggést. Az egyéb morfometriai és szintaktikai struktúraanalízissel kapott jellemzők nem mutattak kapcsolatot a pTN klasszifikációval, ill. a szövettani típussal. A mikroértől 20 µm-en belül, valamint a 20 és 40 µm között elhelyezkedő tumorsejtek sűrűsége független prognosztikai faktornak bizonyult. A 20 µm-en belül lévő daganatsejteknél 8 sejt/µm2 –nél kisebb sűrűség esetén a túlélés szignifikánsan javul. Ez a paraméter nemcsak a mikrovaszkularizáltság jellemzésére alkalmas, hanem tájékoztatást nyújt a sejtek migrációs képességéről is, ezáltal a progresszió kvantitatív jellemzése pontosabb lehet.122 p205436 bytes181642 bytes2496845 bytesapplication/pdfapplication/pdfapplication/pdfhuA kéziratos egyetemi doktori PhD értekezések, csak a szerzői jogok teljes tiszteletben tartásával használhatókPhD, doktori értekezésKlinikai orvostudományokOrvostudományok