2008-12-192008-12-199639471836http://hdl.handle.net/2437/71686Almási Miklós korunk egyik népszerű filozófusa. Könyvének célja a Hegel-életmű értékeinek átértékelése és a korpusz "rehabilitációja" - főként a filozófiatörténet fogalmi egyszerűsítései (felejtései) hatására kialakult romlással szemben. Írása a filozófusi életmű két alkotásának, a Történelemfilozófiának és az Esztétikának a tükörjátékára épül. Alaptézise: a történelem megfoghatatlan, mert elmúlt, ezért Hegel sajátosan műalkotásként (A Világszellem/Isten színházaként) kezeli. Az esztétika viszont a történelem kézzelfogható valósága - a műalkotások azok, amelyek híven őrzik a megtörténteket. A két Hegel-mű összetartozik. Már csak azért is, mert egyfelől a történelem: tragikus szellemkép, amely az emberekkel való "kitolásra" fut ki; szereplői a Világszellem, a Nagy Bábjátékos játékszerei, aki eldobja mind a győzteseket, mind a veszteseket - itt győzni nem lehet. Másfelől az Esztétika ugyan az első művészeteket tárgyaló filozófiai elemzés, centrumában mégis a tragédia áll, ahol is fény derül a történelmi vérpad működésére.http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibFSZ1140900bibFSZ1140900