Tasi, RékaBitskey, IstvánGörömbei, András2011-01-262011-01-262009978 963 473 333 11217-0380http://hdl.handle.net/2437/101807A 17-18. század fordulójának katolikus prédikációi iránt az utóbbi években növekvő érdeklődést mutat az irodalomtörténet-írás. A jelen kötet nem törekszik rendszeres feldolgozásukra, hanem kísérletet tesz egy ellentét felszámolására, amely abból a tényből származik, hogy ezek a hitszónoklatok „egyszerű embereknek", ámde „fodorétott ékes szókkal" szólalnak meg. Olyan új nézőpontot választ a prédikációk értékeléséhez, melyből a fenti ellentét megszüntethető: az isteni dolgok kifejezésére és befogadására elégtelen nyelv és értelem megtapasztalhatóságát, az „akár mit beszéllyek, csak szót szaporítok" antropológiai kényszerét felidéző retorika a vallásos tapasztalat kiindulópontjaként szolgál. A könyvben olvasható elemzések arra irányulnak, hogy a prédikációk miként teremtik meg a nyelvi elégtelenség megtapasztalásának lehetőségét: figurákkal, trópusokkal, és egy sajátos, a barokkra olyannyira jellemző vizualitást is működtető illúzió segítségével.Előszó, 9-10. A populáris prédikáció, 11. A 17-18. század fordulóján született katolikus prédikációk szakirodalmi értékelése, 11-22. A prédikáció popularitása - a fogalom értelmezése, 23-33. A prédikáció popularitása - a megfelelő nézőpont?, 34-35. A prédikációs beszéd és a nyelv lehetőségei..., 36. A prédikáció kommunikációs helyzetének sajátosságai, 36-39. Az isteni lényeg megismerésének lehetetlensége és az Istenről szóló beszéd korlátozott volta, 40-46. A Szentháromság-prédikációk: a nyelvi kétely tapasztalata..., 47-65. Az ékesszólás mint nyelvi elégtelenség színrevitele, 66. Bevezetés, 66-71. Copia, avagy a „szavak tajtékzó bősége", 72-84. A képes beszéd, 85-106. A bibliai hagyomány figurális olvasása, 107-109. A figura mint a szent laudációjának eszköze, Csúzy Zsigmond Szent István-napi prédikációi, 110-121. A figura mint elmésség és mint a barokk életszentség bizonyítéka, Csúzy Zsigmond Szent Erzsébet-napi prédikációja, 122-124. A figura mint világi személy laudációjának szakralizáló eszköze, Landovics István Buda visszafoglalása alkalmából született prédikációja, 125-141. Az indulatok szerepe a prédikációban, 142. Bevezető: az affektusok, 142-151. Az affektusok szerepe a prédikációk retorikájában, 152-162. Az enargeia és a lélek mozdulása, 163-166. Kelemen Didák nagypénteki prédikációja, 167-187. Prédikáció és látvány, 188. A barokk prédikáció látványkötöttsége, 188-203. A theatrum sacrum origójában: a hitszónoki szerep, 204-218. A barokk prédikációk és a nyelv elégtelenségének tapasztalata, Összefoglalás, 219-232. Irodalomjegyzék, 233-250. Névmutató, 251-257.huirodalomtörténetprédikációtörténetbarokkretorikaCsúzy ZsigmondBook260 p.