Vaszil, GyörgyAdrián, Patrik2024-06-232024-06-232023-11-16https://hdl.handle.net/2437/374664A formális nyelvek elmélete a számítástudomány egyik alapvető kutatási területe, melynek gyakorlati alkalmazásai jelentős szerepet töltenek be az informatika számos területén, többek között a fordítóprogramok és értelmezők alapját adó szintaktikai elemzésben is. A Chomsky nevéhez kötődő környezetfüggetlen nyelvtanok ezen a területen vitathatatlan népszerűségnek örvendenek, köszönhetően többek között könnyen érthető szemantikájuknak. Noha időközben a formális nyelvek tudománya nyelvek és nyelvtanok számos fajtájával gazdagodott, ezek mind inkább megmaradtak kutatási érdekességnek, mintsem hogy széles körben alkalmazott eszközökké váljanak. A környezetfüggetlen nyelvtanok meglévő műveleteinek (unió, konkatenáció) a konjunkció (metszet), majd a negáció (komplemens) műveletével való kibővítésével A. Okhotin foglalkozott részletesen ([15], [17]). Ezek a logikainak (Boolean) nevezett nyelvtanok szigorúan erősebbek, mint környezetfüggetlen elődeik, ugyanakkor új problémákat is felvetnek a modellezhetőség és egyértelműség vonatkozásában. A logikai nyelvtanok szemantikai modellezése nehéz feladat, mivel a negáció bevezetésével lehetőség nyílik önellentmondást leíró szabályok megfogalmazására. Kountouriotis és mások ([20]) ezen hiányosság feloldására a A. V. Gelder és mások ([13]) által kidolgozott, háromértékű logikára épülő megalapozott (well-founded) szemantika alkalmazását javasolta logikai nyelvtanok kiértékeléséhez. Jelen munkában ugyancsak a logikai nyelvtanok ugyancsak háromértékű szemantikájával foglalkozunk a klauzális logikai programok Fitting-féle szemantikájára ([11]) építkezve. Ehhez kapcsolódóan megmutatjuk, hogyan alakíthatók át a szintaktikai elemzők „nagy családjai” a logikai nyelvtanok ezen modelljeinek kiszámítására.55huformális nyelveknyelvtanlogikaInformatika::SzámítógéptudományHozzáférhető a 2022 decemberi felsőoktatási törvénymódosítás értelmében.