2008-12-162008-12-169639183539http://hdl.handle.net/2437/65582"Megreggeliztek, narancslekváros kenyeret, sajtot, kávét, közben váltottak pár szót, révedeztek, számolgatták az időt.- Látod, apukám, már harminckét éve van annak, hogy először megérkeztünk Algériába.- Bizony, fiam. És már nyolc éve, hogy másodszor is itt vagyunk.- Én harmadaszor.- Igen.- És most, apukám, úgy tűnik, el kell innen mennünk végleg.- Hár igen, fiam - sóhajtott Sprentzl Gyula, és mivel a reggelit már befejezte, rágyújtott egy cigarettára."http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibKLT00387047bibKLT00387047