Czibere, IbolyaPatat, Hédi2025-06-232025-06-232025-03-30https://hdl.handle.net/2437/394309Dolgozatom célja annak feltárása, hogy a szülői nevelési stílus hogyan hat a fiatal felnőttek önállósodására, és hogy az együttélés miként befolyásolja a szülő-gyermek kapcsolatokat. A kutatás középpontjában négy fő kérdés áll: (1) Hogyan formálja a szülői nevelési stílus az egyetemisták és szüleik közötti konfliktusokat az együttélés során? (2) Milyen hatást gyakorol a fiatal felnőttek önállósodására, hogy szüleikkel egy háztartásban élnek? (3) Milyen kapcsolat van a szülők ideológiai nézetei és a nevelési stílusuk között? (4) Hogyan hat az együttélés a szülő-gyermek kapcsolatra a moratórium időszakában? A kutatás kvalitatív módszertanon alapul, amelyben 17 egyetemista, 18-25 év közötti, részben vagy teljesen a családi ottonban lakó fiatal felnőttel félig strukturált interjúkat készítettem. A szülői nevelési stílus megismerésének érdekében felhasználtam Baumrind (1966, 1971) szülői nevelési stílus kategóriáit: irányító/megkívánó (authoritative), autoritariánus/tekintélyelvű (authoritarian), permisszív/engedékeny (permissive) és elhanyagoló. Az eredmények azt mutatják, hogy a szülői nevelési stílusok és konfliktuskezelési eszközök közötti kapcsolat a tekintélyelvű szülők konfliktusokat eszkaláló viselkedésére és az engedékeny szülők konfliktuskerülésére terjed ki. Emellett prominens jelenség, hogy az irányító nevelési stílusú szülők mellett oldódnak meg leginkább konstruktívan a konfliktusok. Ezek a jelenségek mind az interjúalanyok gyermekkorában, mint a fiatal felnőttkorukban jelen vannak. Az alanyok válaszai alapján a pénzügyi függőségük egyszerre ad biztonságérzetet számukra és gátolja a szüleikről való szubjektív leválást (Vaskovics 2000). A szülők politikai ideológiai nézetei és nevelési stílusuk közt legerőteljesebben az irányító szülők esetében figyelhető meg együttállás, gyakran jelentek meg ezeknél a szülőknél a baloldali és a progresszív jelzők. A fiatal felnőttek válaszaiból kiderült, hogy legszorosabb kapcsolataik kiválasztásában a hosszú együtt töltött idő erőteljes szerepet játszik, emellett gyakran választottak ezen bizalmasaik közé családtagokat. Ez alapján arra lehet, következtetni, hogy az együttélés alapvetően pozitív hatást gyakorol a szülő-gyermek, és családon belüli kortárs kapcsolatokra is. A kutatás eredményei hozzájárulnak a fiatal felnőttek önállósodásának és szülő-gyermek kapcsolatainak szociológiai megértéséhez, különösen a generációk közti kötődések és konfliktusok fényében.52huszülői nevelési stílus; posztadoleszcencia; felnőtté válás; családszociológia; ifjúságszociológiaTársadalomtudományokHozzáférhető a 2022 decemberi felsőoktatási törvénymódosítás értelmében.