Bitskey, IstvánKlaniczay, GáborMadas, EditSzelestei N., LászlóJankovits, LászlóSzilágyi, AndrásÁcs, PálŐze, SándorImre, MihályKecskeméti, GáborBartók, IstvánVígh, ÉvaKnapp, ÉvaDi Francesco, AmedeoKovács, Sándor IvánSzörényi, LászlóNagy, LeventeJankovics, JózsefSzabó, PéterOláh, SzabolcsHargittay, EmilGábor, CsillaFazakas, GergelyCsorba, DávidGyőri L., JánosTasi, RékaPetrőczi, ÉvaSzentpéteri, MártonBlum, Paul RichardHavas, LászlóMolnár, AntalThimár, AttilaBitskey, IstvánGörömbei, András2011-01-092011-01-092004963 472 759 X1217-0380http://hdl.handle.net/2437/101429Az MTA Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya és a Debreceni Egyetem Régi Magyar Irodalmi Tanszéke - együttműködve a többi egyetem társtanszékével - 2002. május 23-25. között rendezte meg a régi magyar irodalmi kutatók soron következő országos konferenciáját. Religió, retorika, nemzettudat: ez a három kulcsfogalom jelölte ki az ülésszak témáját. Mivel a reneszánsz és a barokk idején mind a vallási, mind a nemzeti tudat retorikusán szerkesztett szövegekben testesült meg, fontos feladatnak látszott számbavenni azokat az elméleti szabályegyütteseket, amelyek ekkor hatottak. Vajon volt-e összefüggés a vallásos közösségtudatot kifejező formakincs és a korai nemzeti identitástudat szövegalkotó szokásai között? Miként került kapcsolatba a hitéleti szenvedélyek retorikus megjelenítése és a tételes tanközvetítés nyelvi normája a nemzeti önismeret formálódó alakzataival? Milyen műfajok és stilisztikai variációk, milyen antik tradíciók alakították a korai újkor retorikus eljárásait? Ilyen kérdésekre kereste a választ az ülésszak, amely megemlékezett az egy évtizede elhunyt kiemelkedő tudósról, Klaniczay Tibor akadémikusról, a kutatócsoport alapítójáról, tudományszakunk kiemelkedő praeceptoráról. Kötetünk az ülésszak előadásait adja közre, a három kulcsfogalom lehetséges összefüggéseit keresve, s remélve azt, hogy ilyen módon is ösztönzést adhat a korszak irodalmi műveltségének árnyaltabb megismeréséhez.Az Olvasóhoz, 9-14. Bitskey István, Emlékezés Klaniczay Tiborra, 15-28. Klaniczay Gábor, A csodatörténetek retorikája a szentté avatási perekben és a legendákban, 29-49. Madas Edit, A prédikáció magvetésével a magyar nemzet védelmében, Laskai Osvát Gemma fidei című prédikációskötetének előszava, 50-58. Szelestei N. László, Laskai Osvát prédikációja magyarul a XVII. század végéről, 59-73. Jankovits László, Aranykor a Mohács előtti Magyarországon, Taurinus Stauromachiájának felépítéséhez, 74-82. Szilágyi András, Két humanista főpap a barokk kor emlékezetében, 83-98. Ács Pál, A szentek aluvása, Dévai Mátyás és a Patrona Hungariae-eszme protestáns bírálata, 99-111. Őze Sándor, Apokaliptika és nemzettudat a XVI. századi Magyarországon, 112-124. Imre Mihály, Cicero és/vagy Krisztus? A reformáció XVI. századi retorikáinak egyik dilemmája, 125-165. Kecskeméti Gábor, A németországi egyetemek retorikai kultúrája és magyarországi hatása a XVI-XVII. század fordulóján, Egy 1587. évi adat, 166-197. Bartók István, „Rhetoricati sumus" - Retorikafelfogások a régi magyar irodalomban, 198-211. Vígh Éva, A „virtutes elocutionis" etikai-retorikai kapcsolata a klasszicizmus olasz értekezés-irodalmában, 212-226. Knapp Éva, Egy ismeretlen irodalomelméleti munka a XVIII. század első feléből, Gyalogi János (?): De eloquentia sacra (1750), 227-264. Amedeo Di Francesco, A manierizmus kérdése - Klaniczay után, 265-286. Kovács Sándor Iván, „Magyar vitézeknek dicsőséggel földben temetett csontjai és azok nagy lelkeiknek árnyékjai", Retorika, religio, nemzettudat Zrínyi műveiben, 287-296. Szörényi László, Zrínyi és Vida, avagy a neolatin vergiliusi eposzmodell, 297-315. Nagy Levente, Retorika és nemzeti mártirológia a XVII. századi magyar eposzokban, 316-329. Jankovics József, Gyöngyösi István költészetének poétikai-retorikai forrásvidéke, 330-337. Szabó Péter, „Virtus vulnere viret", 338-358. Oláh Szabolcs, Az önszemlélet síkjai Bornemisza és Telegdi vitájában, 359-373. Hargittay Emil, Irodalomszemlélet Pázmány előszavaiban és könyvajánlásaiban, 374-383. Gábor Csilla, Elmélkedés - interkonfesszionális átjárás - nyelvi program, Három XVII. századi példa, 384-400. Fazakas Gergely, „Mesterségükben disputálok" vitája, Hitvitázó iratként értelmezhető-e Tolnai Dali János Váci P. Andrással polemizáló könyve?, 401-423. Csorba Dávid, Történelemfelfogás és írásértelmezés Csúzi Cseh Jakab prédikációiban, 424-437. Győri L. János, Nagyari József tábori prédikációi, 438-460. Tasi Réka, „én mondom igazsággal és nagy örömmel", Landovics István prédikációja Buda visszavételéről, 461-472. Petrőczi Éva, XVII. századi puritán szerzőink magyarságképe, 473-486. Szentpéteri Márton, Imperium Messiae, Háromságelvű világkép és a pánszofikus reformtörekvések nemzetfelettisége Erdélyben, 487-512. Paul Richárd Blum, Filozófia magyar nyelven: Bertalanffi Pál, Sartori Bernát és a XVIII. század egyetemi filozófiája, 513-529. Havas László, Anticiceronianizmus és antitacitizmus mint az európai nemzeti eszme egyik formálója, 530-550. Molnár Antal, A magyar ferencesek hódoltság-képe a XVIII. században a rendi történetírás és a prédikációk alapján, 551-562. Thimár Attila, „A történetiség boltozata képződik a tudományszak fölött", 563-576. Névmutató, 577-595.huirodalomtörténetretorikaprédikációreformációbarokkklasszicizmusmanierizmushitvitaBook595 p.