Némethné Gyurcsik, ZsuzsannaSzivák, Virág2015-05-272015-05-272015-06-09http://hdl.handle.net/2437/213673Szakdolgozatom témája egy ritka, progresszív autoimmun betegség, a szisztémás sclerosis, mely a betegségben szenvedőknek sok gondot okoz a mindennapi életvitelben. Ennek egyik legfőbb oka a kéz érintettsége, mely nélkülözhetetlen az ember mindennapi tevékenységeinek elvégzésében, legyen szó akár a munkáról, akár a háztartás vezetéséről, vagy csupán az önellátásról. A kéz funkciójának beszűkülését több tényező okozza, melyek külön-külön is elegendőek lennének a funkció romlásához, ennél a betegségnél azonban gyakran jelentkeznek együtt. Ilyen a betegség kezdetét jelző Raynaud-jelenség a hidegre, stresszre jelentkező elhidegüléssel, elszíneződéssel, zsibbadással és érzéketlenséggel a kézen, a bőr megvastagodása és rugalmatlanná válása, az inak, ízületek elmerevedése, a keringészavarból adódó fekélyek, hegek, acralis osteolysisek, melyek a mozgásbeszűkülés mellett fájdalommal is járnak, tovább rontva a betegek funkcionalitását. Célom volt a progresszív szisztémás sclerosisban szenvedő betegek kézfunkcióját, ezáltal a mindennapi tevékenységek véghezvitelének képességét javítani, egyrészt nyomtatott formában kiadott általános és háztartási eszközökkel végzett eszközös gyakorlatok formájában, másrészt személyesen ellenőrzött és vezetett gyakorlatok formájában. A programra vállalkozó öt beteg önkéntes alapon egy kontroll és egy vizsgált csoportba került, előbbi csoport 15 héten keresztül hetente legalább kétszer elvégezte otthonában a kiadott gyakorlatokat, utóbbi csoport pedig hetente egyszer mindemellett személyes felügyeletem és vezetésem mellett végezte el a gyakorlatsort. A betegségnek a mindennapi életvitelt befolyásoló mértékét kérdőívek (HAQ/Cochin kérdésekből összeállított kérdőív, SHAQ kézspecifikus VAS skálái) segítségével, a mozgásterjedelmet fizikális mérések (Delta-FTP, ökölképzés, ujjabductio, csukló-és alkarmozgások) segítségével mértem fel. A program végén a mozgásterjedelemben összességében több javulást és kezdeti szinten maradást értem el, mint romlást, de az értékek az egyes betegeknél változó arányokat mutattak. A funkcionalitás viszont mindegyik betegnél nőtt, és a betegek maguk is úgy nyilatkoztak, hogy kezük a program végére jobban mozog, az ötből négy beteg pedig a kéz használatát is jobbnak érezte a program végére. A kontroll csoport és a vizsgált csoport között nem találtam kiugró különbséget.81huKézfunkcióMozgásterápiaSzisztémás SclerosisSclerodermaDEENK Témalista::Orvostudomány