Pénzes, JánosHegedűs, László Dávid2026-01-152026-01-152024-12-21Debreceni Szemle, Évf. 32 szám 4. (2024) , 463-4741218-022Xhttps://hdl.handle.net/2437/402228A tanulmányban térinformatikai módszerek segítségével több időmetszetre kiterjedően mintegy 40 éves időintervallumban vizsgáltuk meg Debrecen beépítettségének és népességeloszlásának alakulását. Célunk a belső szuburbanizáció helyi sajátosságainak feltárása és vizsgálata volt, amely során a központi belterületet nem vontuk be az elemzésbe. Az ezredforduló előtti dinamikus, majd 2000 után mérséklődő szuburbanizációs jelenségek következtében jelentősen átalakult a beépítettség karaktere – a város közvetlen peremén térben kiterjedve és besűrűsödve, majd a belvárostól növekvő távolsággal jellemzően csökkenő mértéket mutatva. Ezt a csökkenő értéket karakteresen megtörik a jelentős népességű településrészek (főként Józsa és Pallag) a kiugró és az ezredforduló után is növekvő beépítettségükkel. A kialakított kategorizálás alapján jól látszik, hogy a belső szuburbanizáció jelensége bár mérséklődött és kevésbé intenzív, de korántsem állt le teljesen, több városrész dinamikus fejlődése napjainkban is folytatódik.application/pdfbeépítettségbelső szuburbanizációszuburbanizációtérinformatikai módszerekvidék-város peremfolyóiratcikkOpen AccessSzerző(k)https://doi.org/10.59424/debreceniszemle/2024/32/4./463-474Debreceni Szemle4.32Debr. szle.1588-029X