2008-12-172008-12-178071497266http://hdl.handle.net/2437/69455A vajdasági Kishegyesen élő író, szociológus terjedelmes munkájában az Újvidéken 1961-64 között az Ifjúság mellékleteként, majd 1965-től 1992-ig önálló folyóiratként megjelenő Új Symposion eszmetörténeti és kultúrszociológiai szempontú elemzésére törekedett, nem elhanyagolva a politikai kontextust. Sőt, kiemelt helyet kap az egykori Jugoszlávia, illetve Szerbia, azon belül is a Vajdaság, a vajdasági magyarok kulturális nyilvánosságának elemzése.Az Új Symposionról számtalan mítosz alakult ki, ezek átértékelésére törekszik a szerző. Különösen fontosak a könyv azon részei, ahol az egykori szereplők visszaemlékezéseit szembesíti ugyanezen szerzők korabeli írásaival, interjúival, kimutatva az emlékezet vakfoltjait, illetve azt, hogy az egykori szereplők mára miképpen váltak - legalábbis saját emlékezetükben - kisebbségi jogvédő harcosokká.Szerbhorváth György a jelentősebb irodalmi művek, illetve korpuszok konkrét elemzésével sem marad adós - sorra fölvonulnak a korszak legendássá vált alakjai: Tolnai Ottó, Domonkos István, Végel László, Gion Nándor, majd a további nemzedékek vezető egyéniségei: Danyi Magdolna, Sziveri János, Csorba Béla, Losoncz Alpár.A Vajdasági lakoma egy egykor legendás és a magyar kultúra egésze szempontjából fontos, innovatív folyóirat történetét sokoldalúan és aprólékosan, monografikus igénnyel dolgozza fel, esszéisztikus írásmódjának köszönhetően azonban a szélesebb olvasóközönség számára is élvezetes olvasmány.http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibFSZ1120909bibFSZ1120909