Bán, ImreBitskey, IstvánGörömbei, András2011-01-052011-01-051997963 472 219 91217-0380http://hdl.handle.net/2437/101363Bán Imre (1905-1990) professzor a régi magyar irodalom és művelődés történetének kiemelkedően eredményes kutatói közé tartozott, tanulmányai mind hazai, mind nemzetközi tudományos fórumokon magas szakmai színvonalukkal váltottak ki elismerést. A debreceni KLTE Régi Magyar Irodalmi Tanszékének vezetőjeként megalapozója volt - professzortársával, Barta Jánossal együtt - a debreceni irodalomtörténészi iskolának, munkásságával példát mutatott a filológiai alaposság és az esztétikai érzékenység egyidejű érvényesítésének lehetőségére. Szinte minden esetben hasznosította és gazdagította a rokon tudományterületeket is, többek között a könyvészetet, egyháztörténetet s a művészettörténetet. Tanulmányainak ezen kívül legfontosabb jellemzője, hogy a magyar jelenségeket mindig európai összefüggésrendszerben vizsgálta, ezáltal a hazai irodalom nemzetközi megismertetésében is igen fontos szerepet játszott. Széles körű nyelvtudása és hét évszázad irodalmát átfogó oktatói tevékenysége segítette elő kutatói sokoldalúságát, amelynek révén a korai középkortól egész a romantika koráig szakértőként szólt hozzá szinte minden lényeges irodalom- és művelődéstörténeti kérdéshez. Most közreadott tanulmányai életének utolsó másfél évtizedében keletkeztek, többnyire szakfolyóiratokban jelentek meg, s ma már nehezen hozzáférhetőek. Közülük több mindeddig publikálatlan volt, vagy csupán idegen nyelvű változatának közreadására került sor. Jelen kötet ilyen módon szerves tartozéka Bán Imre életművének, s noha önállóan is koherens egységet alkot, ugyanakkor több ponton kapcsolódik is korábbi munkáihoz, részint kiegészítve, részint továbbfejlesztve azokat (Apáczai Csere János, 1958; A barokk, 1962; Irodalomelméleti kézikönyvek Magyarországon a XVI-XVIII. században, 1971; A Karthausi Névtelen műveltsége, 1976; Eszmék és stílusok, 1976; Dante-tanulmányok, 1988).Tartalom, 5-6. Bitseky István, Bán Imre életműve és szellemi öröksége, 7-20. Bán Imre, A reneszánsz jegyében, 21-22. Az imitatio mint a reneszánsz arisztotelizmus esztétikai kategóriája, 23-44. Néhány gondolat az imitatio elméletéről, 45-64. Chiliastikus és apokaliptikus hiedelmek a reneszánsz korban, 65-74. Morus és Erasmus 75-87. Adalékok Balassi-vers értelmezésekhez, 88-95. Szenci Molnár Albert, a költő, 96-128. Fejezetek a barokkról, 129-130. A barokk színeváltozásai, 131-144. A jezsuita államelmélet, 145-160. Az arisztotelizmus, a barokk kor filozófiai gondolkodásának alapja, 161-172. Nyéki Vörös Mátyás: Aethernitas, Örökké-valóság, 173-202. Eszmetörténet és irodalom, 203-204. A XVII. századi magyar puritanizmus irodalom és művelődéspolitikai jelentősége, 205-217. Korai felvilágosodás és nemzeti műveltség, 218-248. Csokonai világirodalmi távlatai, 249-298. Ady és a régi magyarság, 299-316. Búcsú és számadás, 317-318. Számadásom Debrecennel, 319-324. „In magnis iam voluisse sat est", A „doctor honoris causa" köszönetének szavai, 325-330. A tanulmányok első megjelenési helye, 331-332. Bán Imre műveinek bibliográfiája, 333-360. Névmutató, 361-375.huirodalomtörténetművelődéstörténetreneszánszbarokkfelvilágosodásBook375 p.