Szanyi, MiklósTörök, László2014-03-242014-03-242014http://hdl.handle.net/2437/181904A kutatás központi kérdései 1. Milyen társadalompolitikai elvek és társadalmi-gazdasági célok határozták azt meg, hogy az állami (köz)vagyon mint „szűkösen rendelkezésre álló erőforrás” az általam kiválasztott, a globalizált világgazdaságban jelentősen eltérő helyzetű három országban milyen módszerrel kerüljön magántulajdonba, mik jellemzik az egyes választott privatizációs modelleket, azoknak milyen hatása volt a nemzeti költségvetésekre és államadósságokra? 2. Milyen, a világgazdaság közelmúltjában lejátszódó folyamatok állították – nem rendszerváltással összefüggésben – a politika érdeklődésének előterébe a privatizációt, mint gazdaságpolitikai eszközt a legmélyebb adósságválságban lévő gazdaságok vonatkozásában? Az eurózóna országai közül a finanszírozási plafonba ütközött nemzetgazdaságok államainak (valamennyien az Európai Monetáris Unió tagjai) mekkora mértékű adósságmérséklésre ad lehetőséget a birtokukban lévő és potenciálisan magánbefektetőknek értékesíthető (privatizálható) állami vagyon, valamint milyen egyéb pozitív hatásokat generálhat a magánosítás ezekben a nemzetgazdaságokban? 3. Egy privatizáció-módszer csak látszólag tűnik technikai választásnak, ezért releváns annak megválaszolása, hogy a három nemzetgazdaság jelentős eltérést mutató privatizációs eljárásai társadalompolitikai szempontból hogyan járultak hozzá az érintett társadalmak csoportjai és rétegei erőviszonyainak megváltozásához, a polgárok állammal szembeni elvárásainak módosulásához, milyen intézményi változásokat indukáltak és privatizáció-tipológiai módszertannal ezek a modellek hová sorolhatók be? Következtetések: 1. Magyarország és Csehország kezdeti privatizációs időszakában mért gazdasági növekedések összevetésében a cseh adatoknak elmaradást kell mutatniuk a magyar értékekhez képest, amint azt várni lehet az ellenérték nélkül átadott-szétosztott állami vállalkozói vagyon működtetésétől. Ekkor ugyanis a nem valós, nem prifitérdekelt tulajdonosi struktúrából következően a csak kvázi privatizált vállalatoknak el kell maradniuk a termelési tényezőik hatékony kihasználása által lehetővé tehető maximális termeléstől, ami nemzetgazdasági szinten alacsony gazdasági növekedést eredményez. Ezzel ellentétben a piaci módon, készpénz ellenében magántulajdonba került magyar vállalatok termelési tényezőik hatékonyabb kihasználásával magasabb gazdasági növekedést indukálnak. A kutatás az előző állítást nem igazolta. 2. A privatizáció konkrét módszerének kiválasztásában az államháztartás hiánya, illetve annak korábbi időkben kumulálódott összegéből kialakult államadósság-értéke meghatározó jelentőséggel bírt. Minél magasabb volt ugyanis a bruttó államadósság GDP-hez viszonyított aránya, annál nagyobb valószínűséggel döntött bármely kormány a legmagasabb költségvetési bevételeket biztosító piaci típusú, készpénzes privatizációs módszer mellett. 3. A privatizáció társadalompolitikai és közgazdasági megítélése – az eltérő megközelítések miatt – jelentősen különbözik. Társadalompolitikai perspektívából vizsgálva a három ország privatizációjának célját, módszerét és következményeit, azok tipológiailag külön csoportba lettek besorolva. A csoportosításnál már nem annak volt relevanciája, hogy az egyes nemzeti gazdaságpolitikák milyen metodológiával hajtották végre a magánosításra kijelölt állami (köz)vagyonuk privatizációját, hanem annak, hogy mi volt a konkrét célja a privatizációnak. 4. A jelentős mértékű állami vagyon privatizációja alkalmas volt politikai opportunizmusra (trimmings) azzal, hogy a politikai hatalom az általa kiválasztott csoportokat/rétegeket ingyenes és/vagy kedvezményes (diszkont) áron történő vagyonátadással magának megnyerje, támogatásukat megszerezze. Ennek azonban feltétele volt az, hogy az adott privatizációs szegmens átpolitizálható legyen, illetve a magánosítás folyamata során azzá váljon. 5. A rendszerváltó országok esetében a Popper-i értelembe vett zárt társadalomból nyitottba történő átalakulás során szükségszerűen előtérbe kerül az öngondoskodás kényszere, amely a korábbi, személyhez köthető különböző állami támogatások átstrukturálódását, több esetben azok csökkenését, megszűnését, esetenként újak kialakítását vonja maga után. Ez másként fogalmazva azt jelenti, hogy a kormányzatok gazdasági-jóléti transzfereiben a rendszerváltás paradigmaváltást kényszerít ki. The main issues of the research 1. What social political principles and social economic purposes defined that by which privatization method shall state (public) property, as “scarce resource,” be privatized in the selected three countries being in a significantly different position in the globalized world economy; what are the characteristics of each selected privatization model; how did they affect national budgets and public debts? 2. What processes, in recent years of the world economy, did – not in relation to transition – raise the interest of politics in privatization as an economic political instrument, in relation to economies being in the deepest debt crisis? What size of a debt reduction is made possible by the possessed state assets that could potentially be privatized by private investors, for states of national economies of Eurozone countries (all members of the European Monetary Union) encountering a financial ceiling, and what other positive effects can be generated by privatization in these national economies? 3. A privatization method seems to be a technical choice only at first sight, so it is relevant to answer how the significantly different privatization procedures of the three national economies contributed, from a social political aspect, to the change of powers of the concerned societies’ groups and layers, to the modification of the citizens’ expectations towards the state, what institutional changes did they induce and how these models can be classified by privatization classification methodology? The theses of the dissertation When comparing economic increases measured in the initial privatization period of Hungary and the Czech Republic, the data of the Czech Republic shall indicate a leeway compared to Hungarian numbers, as expected from the operation of state corporate assets handed over/distributed without an offset. In this case, as a result of unreal, not profit-oriented ownership structure, companies that have only been quasi-privatized shall fall away from the maximum production allowed by the efficient use of their production factors, which results in a low economic growth on a national economic level. As opposed to this, Hungarian companies, privatized by a market method against cash, induce higher economic growth, by utilizing their production factors more efficiently. The research did not confirm the previous claim. In selecting the specific method of privatization, the shortage of the national budget and the public debt value rooted in its cumulated amount of earlier times had a determining significance. The higher the proportion of gross public debt compared to GDP was, the higher the probability was that any government chose the market-type cash privatization method ensuring the highest budget incomes. The social political and economic judgments of privatization – due to various approaches – are significantly different. By examining the purpose, method and consequences of the privatization of the three countries from a social political perspective, they were classified into separate groups. The question of what the specific aim of privatization was, was relevant in the classification, and not the question of by what methodology the national economic policies performed the privatization of their appointed state (public) properties. The privatization of state assets of significant amount was suitable for trimmings with the political power attaining the selected groups/layers and their support by the transfer of assets for free and/or at a discount price. But the condition of this was that the given privatization segment could be transformed to political or to become political during privatization. In case of transition countries, the constraint of self-care necessarily appears during the transformation from the closed society, in the Popper sense, to the open one, which implies the rearrangement, in several cases the decrease, termination of former various state subsidies related to a person or the creation of new ones. In other words, this means that transition enforces a paradigm shift in the economic-welfare transfers of governments.215huprivatizációs folyamatprivatizációs modellthe process of privatizationprivatization modelsKözgazdaságtudományokTársadalomtudományok