Tóth, ZsomborBitskey, IstvánGörömbei, András2011-01-102011-01-102007978 963 473 049 11217-0380http://hdl.handle.net/2437/101453Történetek nélkül nem tudunk élni, gondolkodni, érezni. Azt hisszük, hogy helyeket, embereket, életeket ismerünk meg, holott valójában csak helyekről, emberekről, életekről szóló, valószerű történeteket sajátítunk el, írunk és mondunk tovább. Közösségileg vagy individuálisan létrehozott, forgalmazott, felgyűjtott vagy elfelejtett történetekkel szembesülünk. Mert a történet, a saját történetünk elmondása elidegeníthetetlen jog, sőt mentség és bizonyíték, mindazok mellett, amit hiszünk vagy hinni szeretnénk, ismerünk vagy tudni vélünk. A történetmondás joga és felelőssége a mienk, az igazságát és (m)értékét majd az utókor szabja meg. így hát ez a könyv, amely egy rendkívüli élet történetét próbálja értelmezni, sem tehet másként: számba veszi mindazokat a kontextusokat, kulturális és szövegmintákat, amelyek lehetővé tették a rabságban elkészült remekmű létrejöttét. Célja megmutatni, hogy a rabság, mint extrém tapasztalat, miként szövegezi magát egy ember történetévé, közösségi emlékekre, hiedelmekre, reprezentációkra hagyatkozva. Az imádságba oldódó vallomás, bűntudat vagy üdvbizonyság textusai emlékezetté válnak, kezdetben családi, majd irodalmi mintává. így lesz az egykori élet tovatűnt igazságának leghívebb őrzője, íme, mégiscsak a fikció.Bevezető, 9-10. A Bethlen-kutatás tanulságai, Megjegyzések a kutatástörténethez, 11. Bethlen Miklós emlékiratának erdélyi, XVIII–XIX. századi kéziratos korpusza, 11-20. Szövegkiadások, 21-29. Hogyan olvassuk/olvashatjuk Bethlent?, Módszertani alapvetés, tematikai behatárolás és célkitűzések, 30-36. Ön/élet/írás, 37. Elméleti szempontok, 37-38. Énreprezentáció és önéletírás, 38-40. Történeti reprezentáció és önéletírás, 41-45. A puritanizmus mint elsődleges kontextus, 46-52. A puritanizmus kegyességi/teológiai és retorikai jelenléte Bethlen Miklós emlékiratában, 53. A személyesen megélt kegyesség puritánus gyökerei, 54-64. Az üdvözülés folyamatának, bizonyságának puritánus értelmezései, 65-79. A bethleni pietas praxisa és potenciális retorikai forrása(i), 80-84. A kegyesség retorikai implikációi, 85-98. Emlék-irat, A múltról való beszéd mint történeti reprezentáció, 99-101. Bethlen Miklós emlékirata mint történeti forrás, 102-105. Az egyéni emlékezet és a közösségi/kulturális emlékek, 106-113. A történeti tudat privát és közösségi jegyei, 114-119. Történelemkoncepció az emlékiratban, 120. A tradíció modellje, 121-124. Modell és applikáció, 125-141. Metahistóriai sajátosságok, 142-146. Személyiségkonstrukciók, Az én képzetei, 147. Az énreprezentáció mint én-performancia (self-fashioning), 147-157. A puritanizmus szerepkörei Bethlen Miklós énreprezentációiban, 158. A privatus és publicus nyilvánosságmodellek reprezentációs sajátosságai, 158-163. A puritánus kontextus artikulálta szerepkörök jelenléte az én-performanciában (self-fashioning), 164-173. Publica privatis anteponendo bonis, Mártír és próféta, 174-186. A paraklétoszi szerepkör lehetősége, 187-192. Excursus: Montaigne és Bethlen (?), 193. „Meztelen” (tout nud) moralista „magyar köntösben”, 193. A (félre)értés jogán, 193-194. Virtus vs. pietas, 195-208. Bethlen diskurzusának karteziánus relevanciái, 209-214. Montaigne apja és Bethlen (!?), 215. Konklúziók, 216-222. Konklúziók, 223. A puritanizmus az emlékirat felől szemlélve, 223-225. Bethlen Miklós őszintesége, 226-235. Végszó helyett..., 236. Hivatkozások, 237-256.huirodalomtörténetemlékiratönéletrajzpuritanizmusBethlen MiklósBook259 p.