Baranyi, BélaRőfi, Mónika2009-03-092009-03-092006http://hdl.handle.net/2437/79562ÖSSZEFOGLALÁS Az Európai Unió egyik legfontosabb célja a különböző fejlettségű és szerkezetű térségek közötti gazdasági és szociális kohézió erősítése a méltányosság, az igazságosság és a szolidaritás elveinek érvényesítésével. Az EU regionális politikájának feladatai közé tartozik az egyes régiók közötti eltérések, valamint a megkésett fejlődésből fakadó esélykülönbségek mérséklése, ennek érdekében összehangolt nemzeti, közösségi, gazdaságpolitikai és strukturális eszközök alkalmazása. A XXI. századba átlépő Uniónak választ kell adnia az új kihívásokra, mint a globalizáció, a bővítés, a versenyképesség javítása, a munkanélküliség magas szintjének mérséklése, a negatív demográfiai perspektíva kezelésének igénye, valamint a külkapcsolati rendszer fokozottabb összehangolása és hatékonyságának javítása. Az EU-ban a kohéziót biztosító támogatások alapvetően három területre koncentrálnak: az emberi erőforrás fejlesztésére, a vállalkozásoknak nyújtott segítségre és az alapinfrastruktúra kiépítésének előmozdítására. A támogatások mindhárom területen hatással vannak az adott régió helyzetére és olyan belső és külső fejlődést indítanak el, aminek hatására hosszú távon is érvényesülő fejlődési tényezők alakulnak ki. Magyarország 2004. május 1-től az Európai Unió tagállama lett. Hazánk számára a csatlakozás egyik, a területfejlesztést szolgáló strukturális alapok igénybevételét tekintve alapfeltétele a NUTS rendszerhez való kapcsolódás megteremtése. A tervezési statisztikai régiók – úgyis, mint kiemelt támogatási célterületek – a legfőbb forrásszerző kategóriáknak számítanak az EU regionális támogatási rendszerében, különösen a strukturális alapokra vonatkozóan. Magyarország számára az egyik legfontosabb támogatási forrást a területi politika finanszírozására létrehozott Kohéziós és Strukturális Alapok jelenthetik. A globalizáció a ’70-es évek végétől a piaci verseny feltételeit, jellemzőit gyökeresen átalakította. Előtérbe került a versenyképesség, melynek értelmezése, a versenyképesség javítására szolgáló fejlesztési elképzelések elemei a globalizáció alapvető jellemzőire vezethetők vissza. 2007-től az Európai Unióban a gazdasági és társadalmi kohézió erősítésének alapelvét egyre inkább háttérbe szorítja a versenyképesség fokozásának elve. A verseny széles értelemben véve mindig másokkal való versengést, rivalizálást jelent a szűkös erőforrásokért, avagy a szűkös fogyasztási javakért. Napjainkban egyre inkább teret nyert, hogy a globalizálódó világgazdaságban zajló folyamatok leírásában mind vállalatokra (mikroszintre), mind iparágakra és régiókra (mezoszintre), mind pedig nemzetgazdaságokra (makroszintre) a versenyképesség egységesen értelmezhető fogalomként is megadható. Az egységes versenyképesség fogalom részben azért született, hogy olyan általánosan elfogadott elméleti definíciót adjon, amely egyúttal jól mérhető és a gazdaságpolitika által is felhasználható. A versenyképesség fogalmát többféle felfogásból és megközelítésből próbálták leírni. A versenyképesség egy igen régi, a piaccal és a versennyel egyidős fogalom, tartalma többször változott, a piaci versenyben való sikerességet, a helytállást, a versenyre való készséget fejezi ki. A versenyképesség fogalmának tisztázásával párhuzamosan a regionális versenyképesség fogalma is tisztázódott. Többek között az EU 1994-ben kiadott ötödik regionális időszaki jelentése már címében is a versenyképességet és a kohéziót együtt jeleníti meg. A regionális versenyképesség fogalmát és jellemzőit a régiók közötti verseny sajátosságai alapvetően meghatározzák. A regionális versenyképesség nyitott gazdaságban „a régiók képessége relatíve magas jövedelem és relatíve magas foglalkoztatottsági szint létrehozására”. A régiók versenyképessége nem öncélú, a fejlesztésére, erősítésére irányuló törekvésnek az a célja, hogy az ott élők jóléte, életszínvonala, életminősége javuljon. A fogalom eléggé általános, azonban ha mérhető kategóriákat rendelünk hozzá, akkor használható. A regionális versenyképességnek nincs egyetlen mutatója, hanem egymással összefüggő közgazdasági kategóriák együttesét jelenti, melyek közül bármelyiknek a változása legalább az egyik másik tényező változását vonja maga után. Ezeknek az alapkategóriáknak (munkatermelékenység, foglalkoztatottság, regionális GDP) nemcsak az abszolút szintje fontos, hanem jelentősége van növekedési ütemüknek is. A regionális versenyképesség fogalmának meghatározása, és mérése egyrészt lehetővé teszi a régiók összehasonlítását, valamint korábbi önmagukhoz hasonlítását, másrészt képes érzékeltetni a régió jövőbeli fejlődési lehetőségeit. Az értekezésben a három alapmutató közül a foglalkoztatottság egyes aspektusait vizsgáltam részletesebben egy felsőoktatási intézmény szemszögéből. A regionális versenyképesség kialakulásában és fenntartásában fontos szerepet játszik a munkaerő képzettsége, a magas szintű tudásbázis megléte. A sikeres régiókban a magasan kvalifikált alkalmazottak aránya kiemelkedik a munkaképes lakosság körében. A humán tőke színvonala főleg az oktatási és képzési rendszerek hatékonyságától függ, mely egyrészt azt jelenti, hogy a munkaerő-piaci igényeket rugalmasan követi, másrészt felkészíti a fiatalokat, illetve képes átképezni a meglévő munkaerőt kreatív, innovatív tevékenységekre, az információs társadalom elvárásaira, üzleti szolgáltatásokra. Magyarország régiói között mind gazdasági fejlettségben, mind a társadalmi viszonyokban jelentős különbségek alakultak ki. A hazánkat alkotó hét tervezési statisztikai egység közül az Észak-alföldi régió számos tekintetben a legelmaradottabb régió. A fejlettségi színvonal, valamint a versenyképesség egyik legalapvetőbb mutatószáma, az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) az ország régiói közül itt a legalacsonyabb. A Hajdú-Bihar megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Jász-Nagykun-Szolnok megye által alkotott régió elmaradottságának okai között szerepel többek között a régió gazdaságának korlátozott versenyképessége, a mezőgazdaság túlsúlya mellett az ipar és a szolgáltatás szektorának kisebb súlya, részvétele a gazdaságban, a korszerű közlekedési infrastruktúra hiánya, a befektetéseket gátló tőkeszegénység. A régióban nagyszámú szabad munkaerő áll rendelkezésre, és a felsőoktatási intézményeknek köszönhetően a fiatalok aránya is magasabb az országos átlagnál, a képzettségi színvonal azonban alacsony, és a magasan kvalifikált szakemberek nagy hányada elhagyja a térséget. Az Észak-alföldi régió városai közül Debrecen tartozik a "regionális centrumok" közé gazdasági súlypont-szerepe, nemzetközi hírű egyeteme és az innovációkra épülő gazdasági fejlődés szellemi bázisa miatt. A regionális GDP mellett a versenyképesség másik alapmutatója a munkatermelékenység, amit az egy foglalkoztatottra jutó GDP-vel jellemzünk. A munkatermelékenység regionális különbségei hasonló képet mutatnak, mint az egy lakosra jutó GDP különbségei. Az egy foglalkoztatottra jutó GDP tekintetében az ország különböző térségei között jelentős eltérések figyelhetők meg. Az Észak-alföldi régióban az utóbbi években az országos átlag százalékában csökkent a munkatermelékenység, annak ellenére, hogy a régiót alkotó három megye közül Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében növekedés figyelhető meg. A fejlettebb régiókban nagyobb ütemű volt a növekedés, mint a többi régióban. Gazdaságilag aktív népesség alatt a foglalkoztatottak és a munkanélküliek együttes számát értjük. A foglalkoztatottsági rátát – amely a foglalkoztatottak arányát mutatja a 15-74 éves népességen belül – a regionális versenyképesség harmadik meghatározó kategóriájának tekinthetjük. A fejlettebb régiókban kb. 10-12%-kal magasabb a foglalkoztatási ráta, mint a többi régióban. Az elmaradottabb térségekben, mint az Észak-alföldi régió, nincs elegendő új munkahely, ezért a növekedési ütem is alacsony, a fejlettebb régiókban ez is gyorsabban nő. Egy térség versenyképességét nagymértékben befolyásolja a régióban élők gazdasági aktivitása, melynek megítéléséhez nemcsak a foglalkoztatottság mértéke és aránya, hanem szerkezete, valamint a munkanélküliségi helyzet elemzése biztosíthat támpontokat. A munkanélküliségi ráta 1996-tól 2004-ig fokozatosan csökkent és lineáris trendet követ. Sajnos, a legalacsonyabb szintű foglalkoztatottsági adatok az Észak-alföldi és az Észak-magyarországi régiókat jellemzi. A munkanélküliség csökkenő tendenciája figyelhető meg az Észak-alföldi régióban is, ugyanakkor a munkanélküliség mértéke a régiók átlagát jelentősen meghaladja. A humánerőforrás nagysága, összetétele és minősége jelentős hatást gyakorol a versenyképességre. A foglalkoztatottak képzettségi struktúrájának alakulása világosan jelzi, hogy a modernizálódó gazdaságnak minőségi munkaerőre van szüksége, ezért az iskolázatlanok és a szakképzetlenek gyors ütemben szorulnak ki a munkaerőpiacról. A munkanélküliek munkához jutásának esélye a végzettség szerint változó. A régió felsőoktatása kiemelkedő az országban, Közép-Magyarországot követően itt a legnagyobb az egyetemi, főiskolai hallgatók száma. A népesség iskolázottsága azonban alacsony, az alapfokú végzettségűek, vagy az azzal sem rendelkezők hányada az országban itt a legmagasabb. A 2003-ban regisztrált munkanélküliek zöme legfeljebb 8 osztályt végzett vagy középfokú végzettségű, míg a diplomás munkanélküliek száma lényegesen alacsonyabb. Az Észak-alföldi régió három megyéje közül Hajdú-Bihar megyében a legmagasabb a diplomás munkanélküliek száma, mely azzal indokolható, hogy felsőoktatási intézményben tanulók létszáma is itt a legmagasabb. Az oktatási, képzési rendszer és a gazdaság közötti megfelelő kapcsolatok hiánya miatt az oktatási, képzési rendszerből kilépők képzettségének szintje és jellege (a képzés struktúrája) nem eléggé felel meg a munkaerő-piaci elvárásoknak. A felsőoktatásban például bizonyos területeken, mint például a bölcsészet- és természettudományok, vagy a pedagógusképzés, a tananyag tartalma még mindig nem felel meg a munkaerő-piaci igényeknek, különösen a dinamikusan fejlődő térségekben, ahol krónikus hiány mutatkozik kvalifikált szakemberekben. A felsőoktatásban résztvevő hallgatói létszám növekedése miatt a közvetlen tanár-diák kontaktus lehetősége csökkent, ami hátrányosan érinti a végzettek "munkaerő-piaci minőségét". Tágabb értelemben hiányoznak a rendszerből a gazdasági környezethez alkalmazkodó, önállóan fejlődni képes szakképző intézmények. Ezért minden régiónak és a benne található felsőoktatási intézménynek foglalkoznia kell az oktatásból a munka világába történő átmenet hatékonyabbá tételével. A lisszaboni stratégia azt a célt tűzte az Európai Unió elé, hogy 2010-re váljék a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudás alapú gazdaságává. Ennek megvalósításához erőteljesebb és tartós növekedést kell biztosítani több és jobb munkahelyet biztosítva. A határozatot követően a tudásalapú gazdaság megteremtése kiemelt feladat, amelyek összefüggnek a versenyképesség javításával. A regionális politika szerint a növekedési pólusok elméletéből kiindulva a tudásalapú helyi gazdaság kulcstényezői, a tudásalapú gazdaság legfontosabb szereplői a szakképzett humán erőforrást kibocsátó, azt továbbképző intézmények, az egyetemek. A felsőoktatási intézmények hálózat-átalakításáról szóló 1999. évi LII. törvénynek megfelelően 2000. január 1-jével létrejöttek az új, integrált, széles képzési spektrumot nyújtó felsőoktatási intézmények. Ugyanebben az évben másik 28 EU tagország és csatlakozásra váró ország mellett Magyarország is aláírta a Bolognai Nyilatkozatot. Az európai felsőoktatásban történelmi jelentőségű Bolognai Dekrétum aláírásával a résztvevő országok kinyilvánították, hogy 2010-ig létrehozzák az Európai Felsőoktatási Teret, melynek érdekében összehangolják felsőoktatási politikájukat, így könnyen összehasonlíthatóvá válik a végzettségek rendszere. Az Európai Felsőoktatási Tér létrehozásának célja: – a kétszintű képzés bevezetése, – a mobilitás támogatása, – a szociális dimenzió erősítése, – minőségbiztosítás, – az oktatás és a gazdaság kapcsola¬tának szorosabbra fűzése, – az európai dimenziók támogatása, – az élethosszig tartó tanulás elterjedésének segítése, valamint – az EU vonzerejének és versenyké¬pességének fokozása. A versenyképesség fogalma belépett a felsőoktatásba is, hiszen a versenyképességet biztosító tudásalapú gazdaság legfontosabb szereplői a szakképzett humán erőforrást kibocsátó, azt továbbképző intézmények, az egyetemek. Az átalakuló társadalmi, gazdasági környezet elvárásaihoz alkalmazkodás nagyfokú rugalmasságot kíván a felsőoktatási intézmények részéről. A felsőoktatási intézmények hagyományos szerepe, a velük szemben támasztott elvárás megváltozott. Magyarországon a Nyugat-Európában már végbement fejlődési folyamat elhúzódott, azonban a gazdaság erőteljes megváltozása, a képzési költségek rohamos növekedése, az állami támogatás korlátozottsága, a társadalmi elismertség rohamos csökkenése, a finanszírozás problémája, valamint az EU tagság felsőoktatási kihívásai egyaránt megkívánják a gyors változást. A felsőoktatás számára nincs más kiút, mint a befogadó környezettel, vagyis a régió szereplőivel folytatott racionális, folyamatos párbeszéd, a képzés-kutatás-alkalmazás kívánt egyensúlyának kialakítása. Az egyetemek küldetése kibővül, az oktatás és kutatás mellett a társadalmi-gazdasági fejlesztésben is szerephez jutnak. Ez az új intézményi szerep generáló szerep, mivel az intézmény nem válik piaci szereplővé, hanem elősegíti a piaci folyamatokat, és koordinálja. Egy elmaradott régióban az egyetem helyi, gazdaság- és vállalkozásfejlesztő programok kidolgozásával lehetősége van székhelyének munkaerő-vonzáskörzetében a gazdaságot élénkíteni. A tudományos szellemi bázis kötődése erős a régióhoz, azonban általában nincs kellően kihasználva a helyi fejlődés megalapozásában. A magyar felsőoktatási intézmények fejlődésére egyszerre hatnak a globalizációs tényezők, és a regionális fejlődés. Az egyetemeknek régiójuk tudományos-szellemi központjává kell válniuk, és képesnek kell lenniük, hogy kielégítsék a jövő Magyarország szakmai igényeit. A tudásalapú társadalomban a versenyképesség kulcstényezője az emberi tudás, a szakképzett és mobil munkaerő, mely jelentős hatással van a regionális versenypotenciálra is. A folyamat kiemelt szereplője a felsőoktatás. A felsőoktatás szerkezete megváltozott. A piaci igény növekszik, a kapacitások nőttek. Csökkentek a támogatások, miközben a költséghatékonyság javult, így az elmúlt évek során fokozott jelentőségre tett szert az intézmények saját bevétele. A verseny is nő, a tét a hallgatók és a források megszerzése. Az intézményeknek figyelembe kell venniük mind a továbbtanulni vágyók igényeit, hogy milyen szakon, képzésben vennének részt, mind a munkaerőpiac igényeit, és ennek megfelelő szaktudást kell átadni a hallgatóknak. A felsőoktatás tömegesedése, egyre gyakrabban veti fel az oktatás hatékonyságának és minőségének kérdését. A társadalom és a gazdaság számára nélkülözhetetlen emberi tőkét a szervezett oktatás, így a felsőoktatás állítja elő. Az egyetemek szolgáltató intézményekké váltak, a képzést, a tudást árulják. A „fogyasztók” nem alkotnak homogén csoportot, így arra a kérdésre, hogy melyik a jó egyetem, illetve mitől jó egy egyetem, attól függően tudunk választ adni, hogy melyik csoportnak szól. Az érettségiző diákok számára az a jó egyetem, ahová sokan jelentkeznek. A leendő hallgatók választását azonban nemcsak a diplomák minősége, vagy az oktatás színvonala befolyásolja, hanem a képzés helye (a megélhetés, az utazási távolság), képzés időtartama, felvétel esélye, illetve egyéni preferenciáik. Az intézmény hallgatói számára akkor jó az egyetem, ha elégedettek az oktatókkal, az oktatás színvonalával, körülményeivel. A munkapiac szereplői számára akkor jó az egyetem, ha az onnan kikerülők hasznos tudással rendelkeznek. A XVI. századi történelmi gyökerekkel bíró, az ezredforduló évében megalakított, és 2000-ben ismét integrálódott Debreceni Egyetem Észak-kelet Magyarország egyik legtekintélyesebb intézménye, felsőoktatási és tudományos központja lett. Az egyetem különböző mutatói alapján előkelő helyet foglal el a felsőoktatási intézmények rangsorában. Bármilyen szempontból is vizsgáljuk, az elsők között található. Az ország legszélesebb képzési spektrumát kínáló intézményben 288 szakon, több mint 10 tudományterületen folyik a hallgatók képzése főiskolai, egyetemi szinten, szakirányú továbbképzéseken és felsőfokú szakképzések keretében is. 2006. szeptemberétől 62 alapképzési szakon és várhatóan hasonló nagyságrendű mesterkurzuson kezdhetik meg tanulmányaikat a hallgatók. A felsőoktatási intézmények, így a Debreceni Egyetem szerepe is rendkívül összetett, a kapcsolatok létrehozásán fáradozva, egyrészt a munkaerőpiac szereplőivel igyekszik kétoldalú együttműködés kialakítására, másrészt a végzett hallgatók elhelyezkedését, a munkaerőpiacon történő helytállását igyekszik biztosítani. A Debreceni Egyetemen a munkaerőpiac szereplőivel kiépítendő kapcsolatnak hagyományai, tapasztalatai vannak. Vállalati szakemberek részvétele az államvizsgákon, illetve cégekkel közös munka nyomán születő szakdolgozatok és doktori disszertációk készítése az egyetem legtöbb karán gyakorlat. Kutatás-fejlesztési együttműködések (K+F, KKK), vállalatok által létesített ösztöndíjak, vendégelőadói rendszer, az elméleti és gyakorlati szakemberek cseréje is eszköze Debreceni Egyetemen a gyakorlatra orientált oktatás elmélyítésének, különösen a gyakorlatot igénylő képzéseket folytató karokon. A Debreceni Fejlesztési Pólus (DFP) Program egyik kulcsprojektje a Humán Erőforrás Fejlesztési és Üzleti Tudásközpont, melynek megvalósulása esetén összefogja a térség összes az oktatásban, képzésben munkaerő-közvetítésben, és az ehhez kapcsolódó tanácsadásban, alkalmazott kutatásban és termékfejlesztésben érdekelt stakeholdereit. A Tudásközpont lehetőséget teremt a Debreceni Egyetem számára, hogy a felhalmozott tudásbázison létrejövő szolgáltató egyetemként megfeleljen a munkaerőpiac elvárásainak. Szükség lenne a hallgatók karrierkövetésének, és az elhelyezkedést segítő tevékenységek egyetemi szintű koordinációjára, az adatok a Neptun rendszerhez kapcsolódó központi nyilvántartására és a vezetői döntést segítő elemzésére például az egyetemi minőségbiztosítási rendszerhez hasonló struktúrában. Így a Debreceni Egyetem nemcsak a munkaerőpiac igényeinek, de az általa képzett hallgatók elvárásainak is meg tud felelni. A régió legnagyobb felsőoktatási intézményében, a Debreceni Egyetemen diplomát szerzett hallgatók körében végeztem kérdőíves felmérést. Az eredmények megbízhatósága érdekében azokat a karokat vizsgáltam, amelyek esetében a beérkezett kérdőívek aránya meghaladta a 20%-ot, így öt kar (AVK, BTK, HPFK, MTK, TTK) végzett hallgatóinak válaszát elemeztem. A kutatási eredmények azt igazolták, hogy a Debreceni Egyetemen diplomát szerzett hallgatók munkahelyi elhelyezkedésére, az álláskereséshez választott módszerére, végzés utáni elhelyezkedésének idejére, a végzettségnek megfelelő elhelyezkedésére, a jövedelmére és elnyert beosztására szignifikáns hatást gyakorol, hogy a fiatal az egyetem melyik karán végzett. Ugyanakkor a Debreceni Egyetemen végzett hallgatók az alma materrel szembeni elégedettségét nem befolyásolja, hogy melyik karon végeztek a válaszadók. Az elégedettség mértéke szignifikánsan függ attól, hogy milyen gyorsan sikerült elhelyezkedniük és a képesítésüknek megfelelő területen találtak-e állást, de nem függ a válaszadók havi jövedelmétől. A Debreceni Egyetemen szerzett tudás hasznosságának és értékességének és a karrierlehetőség megítélése szignifikánsan befolyásolja, hogy a megkérdezetteket választanák-e tanulmányaik színhelyéül ismét a Debreceni Egyetemet. Magyarország egyik legszélesebb képzési spektrummal rendelkező, példaértékű gazdálkodást folytató intézménye hazánk egyik legelmaradottabb régiójában igyekszik megőrizni kivívott versenyelőnyét a hazai felsőoktatási palettán, és versenytársává válni az európai felsőoktatási intézményeknek. Az elért eredmények továbbra is arra sarkallják az intézmény vezetőit, munkatársait, hogy az új kihívásokkal, az új nehézségekkel is ugyanolyan bátran, őszintén és egymással, valamint a társadalmi, gazdasági élet szereplőivel együttműködve nézzen szemben, ahogy tette ezt története során mindig. Így a Debreceni Egyetem nemcsak a munkaerőpiac igényeinek, és az általa képzett hallgatók elvárásainak tud megfelelni, hanem az intézménynek otthont adó Észak-alföldi régió versenyképességének fejlesztéséhez is jelentősen hozzájárul.THE REGIONAL ROLE OF THE UNIVERSITY OF DEBRECEN IN STRENGTHENING THE COMPETITIVENESS OF THE NORTH GREAT PLAIN REGION Monika Rofi SUMMARY One of the most important objectives of the European Union is to strengthen, in accordance with the principles of equity, impartiality and solidarity, the economic and social cohesion among regions that are at different levels of development and have various structures. The regional policy of the EU aims at reducing disparities and gaps in development of regions by applying coordinated national- and community-level, economic and structural instruments. The Union in the 21st Century must address new challenges such as globalization, enlargement, improving competitiveness, reducing the high level of unemployment, managing negative demographic trends, and increased coordination and improving the efficiency of external relations. Support for cohesion in the EU concentrates on three main areas: development of human resources, assistance for enterprises, and the facilitation of creating basic infrastructure. Support in all three areas influences the situation of a given region and promotes internal and external development that results in the evolution of long-term development factors. Hungary became a Member State of the European Union 1 May, 2004. One of the basic conditions for Hungary to be able to utilize Structural Funds for regional development was to join the NUTS system. The Territorial Statistical Units – also as being Objective 1 Regions – are the most important categories for acquiring funds within the EU’s system for regional support especially for the purposes of Structural Funds. For Hungary the most important sources of funding for their regional policy include Cohesion Funds and Structural Funds. Since the end of the 1970’s globalization has considerably changed the conditions and characteristics of competition. Competitiveness has become a major issue, and its definition in the concepts of programmes for the support of competitiveness is based on the fundamental characteristics of globalization. From 2007 on competitiveness will gain priority over the strengthening of economic and social cohesion in the European Union. Competition, in a broad sense, is always understood as a kind of contest or rivalry for resources and goods of limited availability. Today the description of trends in the globalized world economy clearly defines competitiveness at the level of companies (micro level), industries and regions (meso level), and national economies (macro level). The unified concept of competitiveness has been facilitated by the need for a generally accepted theoretical definition that can be measured well and can be used in economic policies. Various approaches and methods were used to define competitiveness. The concept of competitiveness is as old as market and competition; it refers to success in the market, commitment, and capabilities to enter into competition. In line with the clarification of the concept of competitiveness, the concept of regional competitiveness has also been clarified. Among others, the fifth regional periodic report published by the European Commission in 1994 connects competitiveness and cohesion. Regional competitiveness in an open economy is defined as „the ability of the regions to ensure relatively high incomes and relatively high employment rate”. The competitiveness of the regions is for the benefit of the public, i.e. the efforts for developing and strengthening are aimed at improving the welfare as well as the standard and quality of life of the people living in the regions. The concept is rather general, however, if we attribute measurable categories to it, it can be applied. Regional competitiveness does not have a single indicator, rather, it is a combination of interrelated economic categories, the modification of any of which entails the change of at least another factor. It is not just the absolute level of these basic categories (productivity, employment, regional GDP) that is important but their rate of growth is also significant. The definition and measuring of regional competitiveness make it possible to compare regions, to measure their development against an earlier stage, and it can indicate the opportunities of a region for future development. This study concentrates on certain aspects of employment, out of the three basic indicators, from the perspective of an institution of higher education. The qualification of the work force and the availability of a high-level knowledge base is crucial as regards the evolution and sustainability of regional competitiveness. The ratio of highly-qualified human resources is significant in successful regions. The quality of human capital depends mainly on the efficiency of educational and training systems, which means, on the one hand, it reacts flexibly to the needs of the labour force market, and, on the other hand, it prepares young people and retrains current workforce for creative and innovative activities, the requirements of the information society, and business services. There are significant disparities among the regions in Hungary as regards the level of economic development and social relations. Out of the seven Territorial Statistical Units in Hungary the North Great Plain Region lags behind the most in a number of aspects. One of the most fundamental indicators of the level of development and competitiveness is the gross domestic product; GDP per capita in the North Great Plain Region is the lowest compared to other regions in Hungary. The reasons for the backwardness of the region consisting of Hajdú-Bihar County, Szabolcs-Szatmár-Bereg county, and Jász-Nagykun-Szolnok county, include, among others, limited competitiveness of the economy of the region, the dominance of agriculture over industry and services and their less significant contribution to the economy, the lack of modern transport infrastructure, and low level of investments due to absence of capital. A high number of free workforce is available and, because of the institutions of higher education, the ratio of young people is higher than the national average, however the level of training is low, and a large proportion of highly qualified professionals leaves the region. Debrecen is the only town in the North Great Plain region that qualifies as a ’regional centre’ based on its role as an economic hub, on its internationally renowned university, and its intellectual background promoting innovation-based economic development. In addition to regional GDP, the other fundamental indicator of competitiveness is work efficiency measured by GDP per employee. The regional differences as regards work efficiency are similar to those of GDP per capita. There are significant disparities concerning GPD per employee among various areas of the country. Work efficiency in the North Great Plain region has decreased at the same rate as the national average in the past years, even though Szabolcs-Szatmár-Bereg county has experienced an increase in this respect. The rate of increase has been higher in more developed regions than in other regions. The economically active population is understood as the sum of the number of employed and unemployed people. The employment rate, which shows the percentage of working-age people (15-74 years of age) who are employed, is considered to be the third basic category of regional competitiveness. Employment rate in more developed regions is 10-12% higher than in other regions. In regions lagging behind, such as the North Great Plain region, job opportunities are limited, therefore the rate of increase is also low, lower than in more developed regions. The competitiveness of a region is greatly influenced by economic activity of the population in the region for the assessment of which the number, rate, and structure of employment as well as the analysis of the situation of unemployment serve as the bases. The unemployment rate decreased gradually between 1996 and 2004 and it followed a linear trend. Unfortunately, the North Great Plain Region and the Region of North Hungary are characterised by the lowest employment rate. The rate of unemployment shows a decreasing tendency in the North Great Plain Region as well, however, the unemployment rate is still significantly higher than the average of the regions. The number, composition, and quality of human resources have a significant impact on competitiveness. The educational structure of employed people clearly indicates that the modernising economy needs high-quality workforce, therefore those without education or training lose ground on the job market. Opportunities to find employment vary according to the level of education of job seekers. Higher education in the region is outstanding; the number of students in higher-educational institutions is only second to Central Hungary. However, the general level of education of the population is low: the proportion of people with elementary education or without any formal education is the highest in the country. In 2003 the highest level of education of most registered unemployed was elementary or secondary, while the number of unemployed graduates was noticeably smaller. Among the three counties of the region the number of unemployed graduates is the highest in Hajdú-Bihar county which is due to the fact the number of undergraduates is also the highest. Because of the lack of appropriate relations between the educational, training system and the economy, the level and characteristics of the knowledge (the structure of training) of those leaving the educational system do not meet the requirements of the labour market. In certain areas of higher education, such as arts, natural sciences, and teacher training, the content of the curricula does not meet the needs of the labour market, especially in dynamically developing regions where there is a constant shortage of highly-qualified professionals. Because of the increasing number of students in higher education, opportunities for direct contacts between teachers and students have decreased, which has an adverse effect on the ’labour market quality’ of graduates. In a broader sense, the system lacks educational institutions capable of developing on their own and adapting to their economic environment. Consequently, each region and the institutions of higher education located therein must make efforts to facilitate smoother transition from education to the labour market. The Lisbon Strategy aims at making "the EU the world's most dynamic and competitive, knowledge-based economy" by the year 2010. More powerful and sustainable development need to be ensured with more and higher quality jobs for its implementation. Following the adoption of the decree, the creation of the knowledge-based economy is a priority, which is closely connected to the improvement of competitiveness. According to the theory of regional policy, the key players as regards knowledge-based local economy are the training institutions, universities that produce trained human resources. In conformity with Act LII. of 1999 on the restructuring of higher education institutions, new, integrated institutions of higher education were established 1 January 2000 offering wide scales of educational programmes. In the same year, together with 28 EU member states and candidate countries, Hungary signed the Bologna Declaration, which aims at the establishment of a European area of higher education by 2010. Towards this end, the participating countries will harmonize their educational policies in order to facilitate greater compatibility and comparability in the systems of higher education. The European area of higher education involves the adoption of a system essentially based on two main cycles, mobility of people, strengthening of the social dimension, quality assurance, advancing cooperation between academia and industry, support for European dimension and for life-long learning, enhancing the attractiveness and competitiveness of European institutions. The concept of competitiveness has entered higher education as the most important players in the knowledge-based economy that ensure competitiveness are the training institutions and universities that produce qualified human resources. Adaptation to a constantly changing societal and economic environment requires a high degree of flexibility from higher educational institutions. The traditional roles of institutions of higher education and the requirements they need to meet have changed. The development process already completed in Western Europe has been delayed in Hungary, however, fast take-up is needed due to the substantial change in economy, the heavy increase of costs of education, the limited availability of government support, the rapid decrease of societal recognition, financial difficulties, and the new challenges posed by the EU membership. The only way out for higher education is to conduct rational and continuous dialogue with its environment, i.e. with regional players in order to create the desired balance between training, research and application. The mission of universities will expand to include societal and economic development in addition to educating and carrying out research. This new institutional role is a generating role as the institution does not become a player in the market but facilitates and coordinates market processes. In a less-favoured region a university can give impetus to the economy in its vicinity by means of working out programmes for local and economic development and for the support of enterprises. The scientific and intellectual base is closely connected to its region, however, as a resource, it is generally not exploited for laying down the grounds for local development. Globalization factors and regional development have parallel impacts on the development of higher educational institutions in Hungary. Universities must become the scientific and intellectual centres of their respective regions, and must be capable of meeting the professional requirements of Hungary in the future. In a knowledge-based society, human knowledge, qualified and mobile workforce are the key elements of competitiveness, which has a significant impact on the competition potential of a region. Higher education has an outstanding role in this process. The structure of higher education has changed. The market demand is growing, capacities have increased. Support has been reduced while efficiency has been improved, therefore the income generated by the institutions themselves have become more important. Competition is becoming fiercer, the goal is to attract students and to have access to funds. Institutions must take into consideration the following: the requirements of potential students, what majors and trainings they are interested in, as well as the needs of the labour market, and, accordingly, what knowledge must be provided for students. The growing number of students often questions the quality and efficiency of higher education. The human capital needed for society and economy is produced by organized education, such as higher education. Universities have become service providers selling education and knowledge. ’Consumers’ do not form a homogeneous group, therefore the answers to the questions ’what makes a good university’ and ’which university is good’ are dependent on the target group. For those completing their secondary education, the good university is a university that receives a lot of applications for enrolment. The choice of future students are influenced not only by the recognition of degrees issued by an institution and the quality of education but also the location of the institution (costs of living, travel), the duration of the education, the success rates of applications for enrolment, and their personal preferences. For the students of an institution, a university is considered to be good if they are satisfied with the lecturers and the quality of education. The players of the market labour think a university is good if the knowledge of graduates is useful. The origins of the University of Debrecen date back to the 16th Century. The re-integrated university was established in 2000, and it is one the most prestigious institutions in North-East Hungary, and it is the centre of higher education and science. Based on several indicators the university ranks high among institutions of higher education in Hungary. No matter what standpoints we apply, it is always among the top institutions. It offers the widest scale of educational programmes: students are offered 288 majors in more than 10 fields of science at various levels of education: college-level education, university-level education, specialised further training, and advanced level specialised training. From September 2006 students can start their studies in 62 Bachelor level programmes and in a similar number of Master level programmes. The role of the University of Debrecen, similarly to other higher educational institutions, is rather complex. It strives to establish bilateral cooperation with players in the labour market, and, at the same time, it makes efforts to ensure that students graduating from the university will find employment and they will be successful in the labour market. The University of Debrecen has experience in partnership building with players in the labour market. It is a common practice in most faculties that representatives from industry are present at final examinations, and, graduation theses and PhD theses are prepared in collaboration with companies. Cooperation in the field of research and development (R&D, collaborative research), scholarships established by companies, the system of guest lecturers, the exchange of theoretical and practical professionals are the tools used by the University of Debrecen in order to enhance practice-oriented education especially at faculties providing training that requires practical approaches. One of the key projects of the Debrecen Development Pole (DFP) Programme is the Human Resources Development and Business Knowledge Centre, which, if implemented, will bring together all stakeholders of the region involved in education, training, recruitment, and related counselling, applied research, and product development. The Knowledge Centre will enable the University of Debrecen to meet the demands of the labour market by exploiting the knowledge base that has been generated at the university. The following would be needed: monitoring the career development of students, university-level coordination of the activities aiming at assisting students in finding jobs, central registration of data linked to the Neptun-system, and analyses to help executive decision-making e.g. in a structure that is similar to the quality assurance system of the university. This way the University of Debrecen will not only meet the requirements of the labour market but also the expectations of students it educates. We have conducted a questionnaire-based survey among students having graduated from the University of Debrecen the largest institution of higher education in the region. We only examined those faculties in the case of which the proportion of completed and returned questionnaires exceeded 20 p.c., therefore we analysed the answers of graduates from five faculties (AVK, BTK, HPFK, MTK, TTK). The results have confirmed that from the point of finding employment, selecting the method for job searching, the time elapsed until a job was found, whether the job was in line with the qualification of the graduate, and what income and position the graduate was offered it was important which faculty the graduate received his/her degree from. At the same time, the faculty where students graduated from does not influence whether they are content with their alma mater. The level of satisfaction is significantly dependent on how soon they managed to find employment, and whether the job is in line with their qualification, but it is not dependent on the monthly income the respondents receive. The usefulness and value of the knowledge made available for students as well as career opportunities significantly influence the answers of respondents to the question whether they would select the University of Debrecen again as the place of their studies. The University of Debrecen, offering one of the widest scale of educational programmes in the country and having exceptionally sound financial background, is located in one of the most backward regions of Hungary, however, the university is striving to maintain its leading position in the Hungarian higher educational market and trying to become a competitor for European institutions of higher education. The achievements of the university make the management and the personnel of the institution face new challenges and difficulties with the same courage and honesty, and in cooperation with each other and with other players of society and economy, as they have always done in the history of the university. This way the University of Debrecen will not only meet the requirements of the labour market and the expectations of students it educates but it will also contribute significantly to the competitiveness of the region it is located in.165huDebreceni Egyetem, regionalitás, versenyképesség, munkatermelékenység, foglalkoztatás, karrierkövetésUniversity of Debrecen, regionality, competitiveness, work productivity, employment, career follow-upNövénytermesztési és kertészeti tudományokAgrártudományok