2008-11-252008-11-259636763925http://hdl.handle.net/2437/33391A kötet egymás mellé állított versei hol az élet visszhangtalanságát, hol a létezés magáért való örömét, hol a kettő egybejátszását írják le. Meliorisz Béla akár egy versen belül is megbillenti, eldönthetetlenné teszi a feltételességhez tartozó relativitás és a belátáshoz kapcsolódó kijelentés viszonyát. A finoman gúnyos forma és a fájdalmas tónus váltogatásából származhat a haladék reménye, mely a föld és föld közé beszoríttatott ember vigaszává válik.http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibDEK00696872bibDEK00696872