2008-12-182008-12-189638544996http://hdl.handle.net/2437/70912Van egy régi japán történet egy ifjúról, aki festő szeretett volna lenni. Mestere a következőket mondta neki: - Ha festő akarsz lenni, és bambuszokat akarsz festeni, menj le a folyópartra. Ülj le ott és tanulmányozd a bambuszt: figyeld, ahogy hajladozik a szélben, lásd, ahogy a hó lenyomja a földre. Nézd, amikor rügyet fakaszt és hallgasd, amikor a vihar tépi. Egészen addig figyelj, ha kell, hosszú éveken át, amíg magad is bambusszá nem válsz. Akkor menj haza és felejtsd el az egészet. Fogj egy ecsetet és egy vásznat és kezd el festeni. Eddig a történet, amely megkapott engem is. Rengeteg könyvet olvastam el eddigi életemben - és még szándékomban áll jónéhányat, de próbálok a történet szerinti növendék útjára lépni. Megpróbáltam magamba szippantani az olvasmányokból mindent ami jó, és írtam egy könyvet. (A szerző) Megpróbáltam magamba szippantani az olvasmányokból mindent ami jó, és írtam egy könyvet. (A szerző)http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibSOK331588bibSOK331588