2008-12-112008-12-119632140354http://hdl.handle.net/2437/55199Ez a könyv alig néhány évvel a Tanácsköztársaság bukása után, 1921-ben jelent meg, gróf Andrássy Gyula védnöksége alatt. Szerzői a kor legjobb konzervatív közírói, lefegyverző logikával, olykor maró iróniával, mégis meglepő mértéktartással elemzik, hogy a hangzatos jelszavak mögül hogyan tűnik ki minduntalan "a szemérmetlen önkény szatír-ábrázata". Alighanem sok olyan részlettel szolgálnak, amely ma újdonságként hat (hogy például a reformerek - internacionalista buzgalmukban - el akarták törölni a középiskolákban a magyar irodalom oktatását, s helyette csakis "világirodalmat" óhajtottak oktatni), a legnagyobb meglepetést mégis azzal okozzák, hogy mindössze néhány hónap tanulságából is világosan látják, amire az ország többségének még jó 50 évre lesz szüksége: hogy a bolsevista (vagy kommunista, szocialista) rendszer már alapelvében is elhibázott, kártékony utópia. Az egyedülálló forrásgyűjtemény - érthető módon - 45 után egyszerűen hozzáférhetetlenné vált. Válogatásunk ezt a hiányt kívánja pótolni. Különös figyelmet érdemel a terrorról, az egyház likvidálásáról és az oktatási reformról szóló tanulmányok, az "antisémitizmus" okainak tárgyalása, valamint Berzeviczy Albert naplószerű beszámolója túsz-fogsága történetéről.http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibFSZ960507bibFSZ960507